Kenyában jártunk – 1. rész: szafari Masai Marában

Kenya egyik legnépszerűbb nemzeti parkjába világ minden tájáról érkeznek turisták, hogy testközelből láthassák a vadon élő állatokat. A Masai Mara Nemzeti Rezervátum egyike a világ hét új csodájának. A park területén rengeteg oroszlán, bivaly, elefánt, gnú, zebra, antilop, madár és számos más állat él szabadon, elő-előbukkanva a vadregényes tájból.

Biztosan hallottál már az ún. Big 5-ról (nagy ötösről), amely egykor az öt legveszélyesebb, legnehezebben vadászható afrikai állatfajt jelölte: a bivalyt, az oroszlánt, az elefántot, a leopárdot és az orrszarvút, melyeknek már méreteik is tiszteletet parancsolóak. A túravezetőnk elárulta, hogy létezik az ún. Ugly 5 is (csúnya ötös), melyet a hiéna, a gnú, a keselyű, a varacskos disznó és a marabu alkot. És míg a nagy ötös tagjait nagyon ritkán látni egyszerre – főleg a kevés számú leopárd miatt –, addig csúnya ötösökből nincs hiány.

A Masai Mara arról híres, hogy itt a legnagyobb a vadállatok koncentrációja a világon. Az afrikai nagytestű emlősök több mint 40%-a megtalálható a parkban. Amikor a kapuján áthaladva megpillantjuk a dzsipből az első zebrát, biztosan fotók tucatjait fogjuk készíteni. De nem telik el sok idő, és megszokjuk a látványt, azt, hogy lépten-nyomon vadállatokat látunk, így a gépünk akksiját is kevésbé gyorsan meríthetjük le. Az ugyanis garantált, hogy minden egyes kirándulás alkalmával legelésző zebrák, gnúk, antilopok, bivalyok, vízilovak és elefántok csordáival találkozunk. Ha pedig piknikezni támad kedvünk az erre kijelölt helyeken, pár pillanat alatt körbevesznek majd a kissé szemtelen majmok. De a ragadozók, oroszlánok, gepárdok és krokodilok sem hiányoznak. A végtelen szavanna mellett több közösségi rezervátum, rancsok és maszáj falvak is találhatóak a parkban, melyeket úgyszintén meg lehet látogatni.

Minden év júliusától októberig a Masai Marában zajlik a vadon élő természet egyik legkülönlegesebb jelensége, a nagy vándorlás. Az állatok hosszas vonulása kivételes látványt nyújt. A szavannák napégette füve arra kényszeríti a több, mint másfél millió zebrát, gnút és antilopot, hogy a telet Tanzániában vészeljék át, ahol zöldellő legelőket és ivóvizet is találnak. Nem mindennapi élmény látni, ahogy a gnúk a Mara folyót szelik át (ahol a krokodiloktól való félelmükben gyakran egymást tapossák agyon, több száz elpusztult egyedet hagyva maguk után). Mi éppen egy nappal azután értünk a helyszínre, hogy az egyik csorda már átkelt a folyón, így már csak a vízben úszó, élettelen tetemeket láthattuk, amelyekből a krokodilok csemegéztek. Sosem lehet azonban tudni, mikor és mekkora újabb csorda ér el a folyóhoz, amelyben egyébként vízilovak is nagy számban élnek. A helyi felfegyverzett rangerek 10 dollárért végigvezetnek az útvonalon, és közben még számos érdekességet is mesélnek. Például azt, hogy az esős évszakban a folyó megárad és kilép a medréből – ami a mélységét látva számunkra elképzelhetetlennek tűnt.

Ez elsősorban a pénztárcánktól függ. A drágább verzió a júliustól októberig tartó időszakban való utazás. A sofőrünk szerint augusztus nem a legjobb választás, mert Kenyában akkor van a szünidő, és a hazaiak is nagy számban érkeznek a parkba, a rengeteg külföldi turistáról nem beszélve. Ilyenkor teljesen megtelnek a szálláshelyek és nagyon magasra szöknek az árak. Másrészt, a ragadozók ilyenkor még bőséggel találnak áldozatot (a növényevők csak később veszik az irányt Tanzánia felé), így napközben is gyakran látni őket elégedetten szuszogni a fűben. A tavaszi út viszont kevesebb pénzből is kijön. Az egyetlen hátrány, hogy zebra-, antilop- vagy gnúcsordákat ilyenkor nem láthatunk. Cserébe félig üres nemzeti parkok, olcsó repjegyek és elfogadható árú szálláshelyek várnak ránk Kenyában. Az arany középút tehát a szeptemberi időpont, amikor a turisták nagy része már elvonul, de az állatok még vándorolnak a szavannában.