2026-10-08
Évszázados hagyomány az ember alkotta tornyok általi versengés Katalóniában
Akár kilenc emelet magasra is felérhetnek azok az emberi tornyok, amelyeket Katalóniában évszázadok óta építenek fesztiválokon és ünnepségeken. A castellek egyszerre szólnak erőről, egyensúlyról és tökéletes összhangról, hiszen több tucat embernek kell pontosan tudnia, mikor és hová lépjen. Nem véletlen, hogy a hagyomány 2010 óta az UNESCO szellemi kulturális örökségének része.
A castellek története a 18. századig vezethető vissza, a Barcelona városától nyugatra fekvő Valls településre. Eredetileg egy néptánc zárásaként építettek kisebb emberi tornyokat, amelyek idővel egyre magasabbak és összetettebbek lettek. A különböző csoportok, vagyis a colles hamar versengeni kezdtek egymással, így a toronyépítés lassan önálló hagyománnyá vált.
Egy castell felépítése ma is szigorú rendszer szerint történik. Legalul található a pinya, egy széles embergyűrű, amely egyszerre tartja stabilan a tornyot, osztja el a terhelést és tompítja az esetleges esést.
Erre épül a tronc, vagyis a torony törzse. A legerősebb résztvevők az alsó szinteken kapnak helyet, a könnyebbek egyre feljebb kerülnek. A legfelső részt, a pom de daltot hagyományosan gyerekek alkotják, kis testsúlyuk miatt.
A legvégén az anxaneta mászik fel a csúcsra. Néhány másodpercre kiegyenesedik, felemeli a kezét, ezzel jelzi, hogy a torony elkészült. A feladat azonban csak akkor teljes, ha az egész formációt összeomlás nélkül vissza is bontják. A gyerekek ma már habszivacs sisakot viselnek a nagyobb biztonság érdekében.
Barcelona saját együttese, a Castellers de Barcelona 1969-ben alakult. Az 1970-es években még a hétszintes tornyok számítottak kiemelkedőnek, ma már a legjobb csoportok kilenc szintig is eljutnak. Jelenleg nagyjából 60 colla tartozik a katalán szövetséghez a hivatalos adatok szerint.
