2026-03-19
A francia és az olasz Riviéra találkozása: ezért utazzunk el Mentonba
Menton egy igazi gyöngyszem, amiről eddig aligha olvastál. Bár előkelő francia városről beszélünk, nem annyira harsány, mint Monaco, és nem olyan nyüzsgő, mint Nizza. Nem véletlenül tartják úgy: ez a város valahol félúton van Franciaország és Olaszország között, mégis egyikhez sem hasonlítható igazán.
Menton az évszázadok során több hatalomhoz tartozott, volt a monacói Grimaldiak birtoka, a Szardíniai Királyság része, majd csak 1860-ban, egy népszavazás után vált Franciaország részévé. A második világháború alatt ráadásul teljes egészében olasz fennhatóság alá került. Ez a sokrétegű múlt ma is érezhető az utcák hangulatában, a nyelvben, az építészetben és a gasztronómiában is.
A város azonban leginkább a citromairól híres. A dombokra futó teraszok, a meleg telek és a különleges mikroklíma ideális körülményeket teremtenek a citrusfélék számára. A mentoni citrom nemcsak illatosabb, hanem édesebb héjú is, így szinte az egész gyümölcs felhasználható. Mauro Colagreco, a közeli Mirazur étterem séfje szerint ez az egyik legkülönlegesebb alapanyag a térségben, amelyet a helyi konyha is kiemelten kezel.
A francia nevekkel jelölt sugárutak mellett olasz hangzású utcanevek sorakoznak, a terek pedig történelmi és kulturális hatások keverékét őrzik. Menton ráadásul a 19–20. század fordulóján igazi menedék volt az európai művészek és írók számára: a enyhe klíma és a tengeri levegő sokakat vonzott ide.
A város fölé magasodó dombokon két temető is különleges kilátást kínál. A Vieux Château temetőből a tengerre nyíló panoráma miatt sokan felkapaszkodnak ide, itt nyugszik többek között William Webb Ellis is, akit a rögbi „feltalálójaként” tartanak számon. Nem messze innen található a Trabuquet temető, ahol fiatal művészek és arisztokraták sírjai sorakoznak – emléket állítva annak az időszaknak, amikor Menton gyógyulni vágyók kedvelt úti célja volt.
