Rettentő félelmetesek, mégis a turisták fő látványosságai

A mexikói La Isla de la Muñecas a világ egyik legijesztőbb helye. A fordítás szerint neve a „halott babák szigetét” jelenti, de a története azért nem ilyen borzasztó.

A sziget tulajdonosa az 1940-es években kezdett el babákat akasztani a fákra – állítólag azért, hogy elűzze a gonosz szellemeket. A szelleműzési próbálkozásával viszont akarva-akaratlanul egy olyan helyet teremtett, ami még a démonok számára is túl ijesztőnek tűnhet.

Prágától keletre, Csehország közepén található Sedleci osszárium kétségkívül a világ egyik legfurcsább temetője. A római katolikus kápolnában és csontházban nem mindennapi látvány fogadja a látogatókat: az osszárium több mint 40 ezer csontvázat tartalmaz, melyek „művészi elrendezésben” sorakoznak az épületben. Eredete az 1400-as évekre nyúlik vissza, amikor a pestisjárvány és a huszita háborúk miatt több ezer embert temettek el itt.

A 18. században a rekonstrukciós munkálatok során arra kérték fel az építészt, hogy „szépen” rendezze el a csonthalmokat, így lett például a csontokból álló csillár, és a koponyákkal szegélyezett boltív.

Ez is érdekelhet: Autóutak, amelyeket a félősek jobb, ha kihagynak

A szingapúri Haw Par Villa konkrétan a Disneyland ellentéte. A parkban alapvetően a kínai mitológiával ismerkedhetünk meg a több mint ezer szobornak és megannyi installációnak köszönhetően. Bár ezek alapján megkérdőjelezhetnénk ijesztőségét, ám a park egyik legfőbb látványosságának a „Pokol tíz udvara” nevű részleg számít.

Ezen a területen ugyanis mindent megtalálhatunk, ami a halállal és az alvilággal kapcsolatos.

A Condé Nast Traveler szerint a részleg létrehozásának az volt a célja, hogy „erkölcsre tanítsa" a kisgyerekeket, így például bemutatja, milyen bűnökért milyen büntetések jártak: az embereket a „könyvekkel való visszaélés” miatt kettéfűrészelték, a „vizsgákon való csalásért” feldarabolják, a „túlzott kamatozású pénzkölcsönzés” miatt pedig késhegyre dobálták.

A Fudzsi lábánál elhelyezkedő, első látásra ártalmatlannak tűnő erdő valójában Japán egyik legijesztőbb úti célja, melyet a helyiek „öngyilkos erdőnek” neveznek, mivel rengetegen végeznek saját életükkel ott.

Néhányan a tragikus jelenséget a japán mitológiára vezetik vissza, miszerint az egész erdőt démonok járják, mások viszont az erdő sűrűségét okolják, mondván a fák minden hangot felfognak. Az Aokigahara kétségkívül a világ egyik legijesztőbb helyének számít, a látogatók emiatt gyakran színes szalagokkal és madzagokkal jelölik saját útjukat a labirintusszerű ösvényeken, melyeket az itt-ott elhagyott tárgyak, ruhák csak még inkább kísértetiessé tesznek.

Veijo Rönkkönen Finnország egyik leghíresebb kortárs népművésze volt, aki nem szerette nyilvános helyeken bemutatni alkotásait, ehelyett azonkat leginkább hátsó kertjében tárolta, kialakítva ezzel nagyjából 500 szoborból saját kis szoborkertjét.

A legnagyobb kiállítás a területen nagyjából 200, tekergő jóga pózokat megjelenítő szoborból áll. Furcsa arckifejezéseik ellenére nem ezek az alkotások a legnyugtalanítóbbak a kertben. Rönkönnen gyűjteményében hátborzongató művek sora található, a bokrok mögött megbújó apácától kezdve a csuklyás kísérteten át a gyanúsan nagy lelkesedéssel köszöntő erdőjáró párosig.