2026-02-10
A közép-európai barlangváros, ami teljes egészében a föld alatt bújik meg
Lengyelország déli részén, Krakkótól alig 15 kilométerre egy olyan föld alatti világ rejtőzik, amelyhez foghatót kevés helyen találunk Európában. A wieliczkai sóbánya nem egyszerűen egy egykori ipari létesítmény, hanem egy évszázadok alatt formálódott, barlangszerű „sóváros”, ahol kápolnák, szobrok és hatalmas termek váltják egymást a mélyben.
A történet jóval a középkor előtt kezdődik. Körülbelül 13,5 millió évvel ezelőtt tengervíz borította ezt a területet a Kárpátok lábánál, majd a víz visszahúzódásával hatalmas sókészletek maradtak a föld alatt. A neolitikum idején már ismerték és használták a sót: a régészek Közép-Európa legrégebbi sóbányászati eszközeit találták meg a város közelében. A források eltűnése után, a 11–12. századtól kezdve egyre mélyebbre ástak, a 13. századtól pedig folyamatos bányászat zajlott itt.
A föld alatt több mint 245 kilométernyi alagút húzódik, kilenc szinten, a legmélyebb pontján 327 méterrel a felszín alatt, írja az IFLScience. Ez már önmagában is lenyűgöző, de az igazi meglepetés az, ami ezekben a járatokban vár. A bánya legismertebb része a Szent Kinga-kápolna, egy hatalmas, sóból faragott templomtér, amelyet a bányászok alakítottak ki.
A falak, a padló, az oltár és még a csillárok is sóból készültek, akárcsak Leonardo da Vinci Utolsó vacsorájának domborműves másolata vagy II. János Pál pápa szobra. A tér egyszerre monumentális és meghökkentően intim, mintha egy másik világban járnánk.
