A Brooklyn Bedding ágynemű-gyártó cég egy érdekes gyűjtést végzett a világ alvási szokásairól, a felmérés apropója az volt, hogy március volt az ún. alvástudatos hónap. A kutatásból kiderült, hogy vannak egészséges és kevésbé jó hatású alvási szokásaink is: egyes népeknél teljesen elfogadott a munkahelyi szunyókálás, van ahol pedig tatamit találják a legkényelmesebb alvóhelynek.

Bárhol, bármikor? 

Azt, hogy mennyire nagyok a kulturális különbségek, semmi sem mutatja jobban, minthogy japánban például elismerik azt, aki munka közben elszundít. Azt feltételezik, hogy a sok munkától annyira túlhajszolt, hogy szüksége volt egy kis pihenésre. Itt Európában ez a lustaság jele lenne, és még megrovás is járna érte. A japán szokások sokszor előkerültek a tanulmányban: például az is jellemző rájuk, hogy olyan sokat utaznak reggel és este, főleg az óriási metropoliszokban, hogy a metróutat alvásidőnek tekintik – ugyanezt egy brazil nem tudná megtenni Sao Paulóban (ami szintén 22 milliós nagyváros és nagyok a távolságok), mert ott olyan rossz a közbiztonság, hogy kirabolnák alvás közben.

Az is kiderült, hogy a skandinávok például nagyon hidegben alszanak: ezt hívják a felmérésben „al fresco alvásnak". A skandinávok úgy szoktatják a hideghez a kicsiket, hogy már baba korukban is kiviszik őket babakocsiban a mínusz 6-10 fokos hidegbe aludni. Nem félnek a meghűléstől, sőt, azt gondolják, a friss levegő az egészségük kulcsa, hisznek abban, hogy a hideg, friss levegőn jobb minőségű és hosszabb a bébik alvása.

Együtt

Az ausztrál őslakosok a csoportos alvást tartják jónak, biztonságosnak. A csapat erős férfi tagjai egy helyre, szorosan egymás mellé teszik le a matracokat, legbelülre a gyerekek, idősek, védtelenek fekszenek, aztán kijjebb a nők, majd az összefüggő „matracpadlón" kívül a férfiak, hogy védjék a gyengébbeket.

Egyes országokban teljesen természetes, ha valaki a házi állatával alszik, sok országban kedvelt pihenőhely a függőágy, és vajon melyik nemzet szeret a leginkább meztelenül aludni?

Legyen jó a hátnak

A kínaiak a kőkemény matracot szeretik, meggyőződésük, hogy a kemény felület jót tesz a hátuknak, hiszen nem süppednek be órákra alvás közben az ágyba, hanem a matrac megtámasztja a törzsüket. Az ázsiai népek többsége már elégedett, ha heti néhány éjszakán jól és eleget alszik.

Meditációval a mély álomért

Az indonézek többsége hamar elsajátít egy meditációs technikát, amelynek segítségével gyorsan és mély álomba zuhannak. Ez segít nekik a stresszes időszakok átvészelésében, és regenerálja is a szervezetüket, hiszen rengeteg káros hormon szabadul fel a szorongás, félelem hatására szervezetben, amelyet alvással lehet semlegesíteni. A természeti népek valószínűleg így tudtak a szabadban pihenni a vadállatok között, amikor kevés, biztonságos és pihentető alvásra kényszerültek.

Kisállatok is jöhetnek!

Az észak-amerikaiak 71%-a házi kedvencével szundít, és mind azt állítják, hogy sokkal jobban alszanak, ha a kutyájuk, macskájuk velük durmol. Ott vajon nem járnak éjjeli zsákmányszerzésre a cicák?

Akár a munkahelyen is

A japánoknál nem kínos társaságban, munkahelyen vagy partin elaludni. Inemurinak nevezik azt az éber alvást, amikor épp jelen vannak, csinálnak valamit, de közben szundítanak egy kicsit. A japánok szeretnek tatamin és vékony matracon aludni. A tatamit riszszalmából vagy fűfélékből készítik hagyományosan, ez egy kemény, de nem teljesen szilárd felület – ahogy a legtöbb ázsiai, ők is szeretik, hogy a váll, a hát és a csípő megfelelően alá van támasztva, és így természetesebb pózban alhatnak, mintha puhán feküdnének.

Mediterrán szieszta

A spanyolok ebéd utáni szunyókálása száz évvel ezelőttre nyúlik vissza, amikor délben olyan erős volt már a napsugárzás, hogy semmit nem lehetett a szabadban csinálni. Főleg a földművesek éltek ezzel a lehetőséggel, hogy ebéd után 20-30 perces szisztát tartottak, majd a rövid pihenés után visszatértek a munkához. A legtöbb mediterrán ország kisvárosaiban, falvaiban, nyári időszakban ma is bezárnak az üzletek kora délután, és inkább tovább vannak nyitva este. A nagyvárosokban viszont már teljesen kikopott ez a szokás.

Az ágytakaró csak dísznek van

Sok helyen a világon elterjedtek az ágytakarók, azaz az ágyat befedő legfelső réteg, ami általában egy nehéz, díszített textilből készül. Az európaiak csak a beágyazáshoz használják ezt a réteget, máshol azonban ezzel is alszanak, tehát több réteg alatt térnek nyugovóra. A mi kultúránkban az évszakokhoz igazodva előveszük a lepedőket, paplanokat, takarókat attól függően, hány fok van, de egy, maximum 2 réteget használunk. Ismerős a helyzet, amikor utazásaid során a szállodában, apartmanban nem tudod hova tenni a nehéz dísztakarót?

Pucérkodó britek

A britek nem a fűtést veszik le, hanem a ruhájukat. Ők is hisznek abban, hogy jobban alszik az ember, ha nincs melege, úgyhogy ők inkább meztelenül pihennek: a britek 30%-a mindig csupaszon hajtja álomra a fejét.

Trópusi függőágyak

Közép- és Dél-Amerikában sokan alszanak függőágyban, ennek már 700 éves múltja van a latinoknál. Bár ők hisznek abban, hogy a szuper alvás kulcsa ez a felfüggesztett textil, igazából erre nincsen tudományos bizonyíték. Régen abból a célból aludtak így a természetben az emberek, hogy védekezzenek a kisebb állatoktól, rovaroktól, bogaraktól.