Kalandozások a Transzmandzsúriai vasúton

Zakatoljunk tovább a világ másik végén!

Fotó: Shutterstock

A Transzszibériai vasútról szóló cikksorozatunkelső, második és harmadik részében a világ leghosszabb vasútvonalának állomásait mutattuk be. A Moszkvát és Vlagyivosztokot összekötő vasútvonalhoz két fontos déli ág is kapcsolódik – a Transzmongol, valamint a Transzmandzsúriai vasút – amelyeken egészen Pekingig eljuthatunk.

Az 1897 és 1903 között Oroszország által megépített Transzmandzsúriai vasút története nem szűkölködik meglepő fordulatokban. Kína és Oroszország között több konfliktus is volt a vasút miatt, ám ennek ellenére orosz (illetve szovjet) tulajdonban maradt egészen 1935-ig, amikor a Szovjetunió 140 millió jenért eladta a japánok által létrehozott mandzsu bábállamnak. A történelem aztán úgy hozta, hogy a japán megszállás alól 1945-ben a szovjet csapatok szabadították fel Harbint, így a vasút szovjet-kínai közös tulajdonba került. A Szovjetunió 1952-ben lemondott a maga részéről, és teljes egészében kínai tulajdonba került – azóta Harbin vasútvonal a hivatalos neve, szerte a világban azonban változatlanul Transzmandzsúriai vasútként emlegetik.

Csita

A Moszkvától 4740 km-re, az Ingoda és a Csita folyók találkozásánál fekvő város után válik ki a Transzszibériai vasútvonalból a Transzmandzsúriai vasútvonal. Csitát a 17. század közepén kozák szabadcsapatok alapították – ma a Bajkálontúli Terület ipari és kulturális központja, ahol 350 ezer ember lakik. A város egyike azoknak a helyeknek, ahová a dekabristákat 1825-ös lázadásuk után száműzték.

Fotó: Shutterstock

Zabajkalszk

Zabajkalszk a Transzmandzsúriai vasút oroszországi szakaszának végállomása, ahol az utasoknak legalább két, de néha akár hat órát is várniuk kell, amíg a vonat kerekeit kínai nyomtávú kerekekre cserélik. Várakozás közben tehetünk egy sétát a hangulatos kisvárosban. Zabajkalszk vasútállomáson ugyan lehet fényképezni, de a határőrök vagy hadászati eszközök fényképezése tilos.

Manzhouli

A vasút kínai szakaszán az első megálló Manzhouli város a kínai, az orosz és a mongol kultúra találkozási pontja. Az utcákat orosz stílusú épületek szegélyezik, mindenhol orosz feliratok láthatók – mintha nem is Kínában, hanem Oroszországban lennénk. A hatást csak tovább fokozza a Matrjoska tér, amelyen több mint 200 túlméretezett, színesre pingált matrjoskababa látható. A leghatalmasabb körülbelül 30 méter magas – ez a világ legnagyobb matrjoskája, és egyben Guinness-rekorder is. Egy része szálloda, de van benne egy orosz étterem és egy konferenciaterem is.

Fotó: Dashu Xinganling / Shutterstock

Szó bennszakad, hang fennakad

Harbin

A fenséges Songhua folyó partján fekszik Északkelet-Kína egyik legfontosabb városa. Számos látnivalóval büszkélkedhet, a helyi kultúra pedig a han, a mandzsu és az orosz hatások lenyűgöző keveréke. Harbint gyakran hasonlítják Szentpétervárhoz, és nem is alaptalanul, mivel a Transzmandzsúriai vasút építésekor a városban sok orosz építész élt, akik sok gyönyörű épületet terveztek itt.

Fotó: aphotostory / Shutterstock

Shenyang

Liaoning tartomány fővárosa, valamint Kína északkeleti részének gazdasági, kulturális és üzleti központja a helyi nyelven „Mukden” néven ismert. A város híres az UNESCO világörökség részét képező császársírokról és a Mukden-palotáról, amely a Csing-dinasztiából származó császárok egykori rezidenciája.

Fotó: Shutterstock

Peking

A Transzmandzsúriai vasút végállomásán, az ősi Pekingben leszállva kalandozásunk véget ér – vagy éppen most kezdődik el igazán! Kína fővárosa annyi évezredes kulturális és történelmi látnivalót kínál, ami több hétre is elég lenne. Ha csak néhány napot töltünk Pekingben, semmiképpen se hagyjuk ki a Tienanmen teret, a Tiltott Várost, az Ég templomát és persze város közelében húzódó Kínai Nagy Falat sem.

Fotó: Shutterstock

AMI MÉG ÉRDEKELHET