Az ősi civilizációk fennmaradt emlékei mindig is izgalomban tartották az embereket. Nincs másként ez az inkák szent városa, a Machu Picchu esetében sem, amelyet az UNESCO 1983-ban a világörökség részévé nyilvánított, 2007-ben pedig a világ hét új csodájának egyikévé választottak.
Ahol a föld és az ég összeér
Peruban sok helyen visszaköszön a 13-15. században virágkorát élő Inka Birodalom öröksége, melynek monumentális emléke a jó állapotban fennmaradt Machu Picchu. Az Andok hegyláncai között 2500 méteres magasságban felépített várost a kecsua néphez tartozó inka törzs alapította 1450 körül. Nem véletlenül választották ezt a helyszínt, az inkák vallásában ugyanis központi szerepe volt a Nap tiszteletének. A felhők fölé emelkedő Machu Picchu neve kecsua nyelven öreg csúcsot jelent, azaz egy olyan helyet, ahol a föld és az ég összeér.
Inti, a napisten
Machu Picchu nem egy hétköznapi város volt, hanem az inka uralkodó és a főpap nyári rezidenciája, melynek „szent kerülete” tudományos és szakrális központként működött. A mítoszok szerint az inkák őse Inti, a napisten volt, akit a Nap verejtékének tartott arany jelképezett. Intit aranykorongként ábrázolták, emberi arccal, a fejéből kiálló sugarakkal. Az ő fia volt Manco Cápac, akit az Inka Birodalom alapítójának tartottak, az inka uralkodókat pedig Inti élő képviselőjeként tisztelték.
Fotó: Shutterstock
Intihuatana
A város legszentebb pontjai az Intihuatana (a Nap tartóoszlopa), valamint a Naptemplom és a Háromablakos templom. Az inkák rendkívüli csillagászati ismeretekkel rendelkeztek, és elképesztő pontossággal ki tudták számítani a Nap, a Hold és a csillagok helyzetét. Évente kétszer, a napéjegyenlőség idején a Nap közvetlenül a szent Intihuantana kő felett áll, amely így nem vet árnyékot. A nyári és a téli napforduló hajnalán pedig a felkelő Nap első sugarai áthatoltak a Naptemplom ablakán, és megvilágították a benne lévő szertartási követ.
Az elveszett város
Amikor a 16. század elején megjelentek a spanyol hódítók, az inka civilizáció napjai meg lettek számlálva. A birodalom néhány évtized alatt összeomlott, Machu Picchu pedig elnéptelenedett és évszázadokra feledésbe merült. Bár az elveszett város többször is feltűnt néhány dokumentumban, sőt, még térképeken is, hivatalosan egy amerikai régész, Hiram Bingham fedezte fel újra 1911-ben. A legendáknak köszönhetően az inkák szent romvárosa világhírű lett – évente több mint kétmillió ember keresi fel.