8-9. nap: Bacalar és Tulum

Ennyi turistáskodás után jöhet a megérdemelt tengerparti pihenés! Visszatérve a Yucatán-félsziget dél-keleti partvidékére, Bacalar városát érdemes megcélozni, amely egy csodálatos tó mellett fekszik. Bár Méridából kora reggeli indulással is csak délre ér le az ember, mert az út bő négy óra, a délutánt már strandolással lehet tölteni. A víz színe álomszerű, a lazításra a legjobb hely pedig a Cenote Cocalitos. Bár ezt is cenoténak hívják, barlangról ezúttal szó sincs: egy szép füves rét szomszédságában hullámzik a víz, amelyben jókora sziklaszerű képződmények, ősrégi sztromatolitok is találhatóak. Sőt, néhány hintát és függőágyat is elhelyeztek a vízben, hogy tovább fokozzák a hangulatot.

Tulum városában szintén találunk rommezőt, ahol meglepően olcsó a belépő ahhoz képest, milyen népszerű üdülőövezet közepén helyezkedik el. Utána pedig lehet folytatni a gondtalan strandolást, amihez itt a legjobb hely a Laguna de Kaan Luum. Csodás, világos türkiz, szinte átlátszó vízű tó, hosszú pallósor, hinták és függőágyak a víz(b)en, árnyékos területek a tökéletes relaxációhoz, és a legfontosabb: nagy a hely, nincs tömeg, így kényelmesen el lehet férni.

10-11. nap: Mexikóváros

Ezzel véget is ér a yucatáni körút, ami után érdemes még pár napot ráhúzni a vakációra a fővárosban és környékén. Visszatérve Playa del Carmenbe leadjuk az autót, irány busszal a cancúni repülőtér, majd onnan egy belföldi járattal Mexikóváros. Itt elsők között említendő a kihagyhatatlan Museo Frida Kahlo. A múzeum népszerűségének átka, hogy hamar betelnek a látogatási időpontok, résen kell tehát lenni és időben foglalni az interneten. Ebben kék házban – La Casa Azul – született, élt és hunyt el Frida Kahlo, nem véletlen, hogy szinte minden Mexikóvárosba látogató turista elzarándokol ide.

Jegyet szerezni ennél már csak Luis Barragán egykori lakóházába nehezebb, amely a kortárs építészet egyik remekműve, egyúttal az UNESCO Világörökség része. A jegyvásárlást minden héten kedd délután nyitják meg a következő heti vezetett túrákra és körülbelül olyan gyorsan kapkodják el a jegyeket, mint valami rocksztár koncertjére. A csoportokban viszont csak hat fő kap helyet, így nagyon kellemes, családias a vezetett túra (fotózni sajnos csak külön jegy ellenében, méregdrágán lehet).

És ha már építészet, még egy épületre felhívnám a figyelmet: a Plaza de la Constitución közelében álló Gran Hotel Ciudad de México egy szecessziós remekmű, ahova elvileg csak vendégek léphetnek be, de ha épp nem néz oda a portás, be lehet surranni egy kis bámészkodásra.

12-13. nap: Tehuacán–Cuicatlán-völgy és Mariposa Monarca bioszféra rezervátum

A nyaralás utolsó két napjára egy-egy olyan helyszínt ajánlok, amelyek ugyan 3-3 óra vezetésre vannak a fővárostól, de cserében garantált a wow élmény! Az egyik a Helia Bravo Hollis botanikus kert, illetve az odavezető út a Tehuacán–Cuicatlán-völgyön keresztül. Itt aztán megkapjuk a nagybetűs Mexikót: ameddig a szem ellát, hatalmas kaktuszok meredeznek az ég felé, nem csoda, hogy az egész területet világörökségként tartják számon.

A másik kirándulási célpont, a Mariposa rezervátum szintén ott virít az UNESCO listáján. Ha szerencsénk van, itt járva elcsíphetjük a királylepkék rajzását, mely faj állandó lakhelye az amerikai Nagy-tavak környékén van, de egyedei a téli hónapokban átruccannak Mexikóba. A több százmillió királylepke tizennégy menedékhelyre érkezik, ebből nyolc a rezervátum területén található – én az El Rosario parkot kerestem fel. A tél során fürtökben lógnak itt e rovarok a fákon, sokszor olyan egyedszámban, hogy az ágak meghajlanak a súlyuk alatt. Ha december és február vége közt járunk erre, szemtanúi lehetünk, amikor napsütötte délutánokon egyszerre, nagy tömegben szállnak fel. Igazi varázslat ilyet látni, egész más kint a természetben, mint mesterséges pillangóparkokban vagy állatkertekben. Érdekesség, hogy ezt az eldugott telelőhelyet csak 1975-ben fedezték fel, de azután gyorsan természetvédelmi területté, majd világörökséggé nyilvánították.

14. nap: hazautazás

Zárónap, amely az ajándékvásárlásról és a hazautazásról szól. Ha este indul a járatunk, még marad idő néhány nevezetességre és gyors múzeumlátogatásra. A fővárosban szerencsére meglehetősen nagy ezekből a kínálat – hogy mást ne mondjak, világhírű a mexikóvárosi régészeti múzeum, a Museo Nacional de Antropología.

De úgy összességében is nagyon jó hely Mexikóváros – sokkal jobb, mint Latin-Amerika többi fővárosa, ahonnan a landolás után általában azonnal menekül az ember vidékre (tisztelet a kivételnek, mint pl. Buenos Aires). Színvonalas múzeumok, jó éttermek, remek tömegközlekedés, közbiztonság – ez a város már messze van régi, rossz hírnevétől, igazán élhető, szerethető hely lett.

Kisgyörgy Éva