A ma már csak Burlington bunkerként emlegetett történelmi helyszín egy föld alatti motorgyárból kialakított 14 hektáros terület. 34 méterrel a felszín alatt egy mini várost alakítottak ki telefonközponttal, menzával, vetítőteremmel, ahol megállt az idő, mai napig olyan a kantin, ahogy az 50-es években berendezték. Az óvóhelyet azért hozták létre a britek Londonon kívül, mert tartottak egy esetleges nukleáris támadástól, amellyel a Szovjetunió fenyegette őket a hidegháború alatt.

A bunker Corshamben épült fel, Londontól nyugatra, Wiltshire-ben, ahol a második világháború alatt a brit légierő repülőflottájának motorjait építették. A bunkernek több neve is volt: Stockwell, Subterfuge, Burlington, Turnstile, Chanticleer, Peripheral és Site 3. A bunker létezéséről egészen 1982-ig nem lehetett tudni, majd Duncan Campbell a War Plan UK című könyvének megjelenésekor kiderült, hogy van egy hatalmas, titkos bunker, amit csak az ország vezetésének tartanak fenn. Duncan a könyvében Hawthorn néven hivatkozik a helyre, mint kiterjedt, föld alatti óvóhelyre.

1955-től élesben

A bunkert 1955-ben helyezték üzembe Robert Anthony Eden miniszterelnöksége alatt, de a katonai óvóhely néhány év alatt elavulttá vált, hiszen az interkontinentális ballisztikus rakéták ellen nem nyújtott biztonságot, bemérhető volt, így kidolgoztak egy másik védekezési és vészhelyzeti kormányzási tervet, a PHYTON-t. A PHYTON volt a brit kormány hidegháborús készenléti terve a kormányzás folytonosságának biztosítására nukleáris háború esetén, de ennek ellenére a bunkert még 30 évig a háborús tervek között hagyták mint vészhelyzeti búvóhelyet.

Mekkora egy elit bunker?

A Burlington bunker 1 km hosszú, de a benne megépített folyosók hossza több mint 97 km. A helyszínt úgy tervezték meg, hogy elférjen benne a miniszterelnök, a teljes kabinetiroda, a legfelsőbb köztisztviselők, a hadsereg vezetése és persze egy jóadag kiszolgáló személyzet is. Az önellátó létesítmény 4000 ember befogadására képes. A földalatti várost minden olyan eszközzel felszerelték, amely a túléléshez szükséges.

Az óvóhelyen van kórház, több kantin, konyhák, mosodák, raktárak, irodák és szálláshelyek. A tiszta vizet egy föld alatti, szűrőrendszerrel ellátott tó biztosította volna. A villamosenergiát 12 tartályból álló erőmű szolgáltatta volna, hogy a négy föld alatti generátort folyamatos működésben tartsa. A bunker telefonközpontja az ország második legnagyobb telekommunikációs rendszere volt, még a BBC-nek is volt odalent stúdiója, hogy vészhelyzet esetén a miniszterelnök megszólíthassa a népet. A bunkert 22 területre (area) osztották, ma már az óvóhely egy részét másra használják, a megmaradt, eredeti bunkerhelyiségeket pedig meg lehet nézni. A bunkert élesben sohasem vetették be, 2004-ben „nyugdíjba ment", akkor volt benne a legtöbb ember, amikor a lezárás alkalmából sajtótájékoztatót szerveztek. Ha Angliába utazunk, és izgalmas történelmi helyszínt szeretnénk felkeresni, ez a bunker egy igen érdekes program lehet.

Galéria Burlington bunkerről: