CELESTE BUCKINGHAM: A BARÁTAIMNAK  KÖSZÖNHETŐEN  ITTHON ÉRZEM MAGAM SZLOVÁKIÁBAN

A húgommal mi ketten élünk Szlovákiában, ő egyébként távúton egy amerikai iskolában tanul. A szüleim és több rokonom már hosszabb ideje Portugáliában él. Sokat beszélünk telefonon, állandó kapcsolatban vagyunk. A járvány egész ideje alatt a húgommal egyszer sem léptük át otthonunk küszöbét. A korlátozások feloldása után átugrottam Csehországba, ott forgattuk a „Jsem do tebe" című kislemezem videóklipjét. Hat órán belül elkészültünk, ezt követően pedig azonnal visszatértem Szlovákiába.

Mindkettő. Szívesen és sokat utazom Szlovákiában, az együttes tagjaival együtt minden évben különböző helyekre ruccanunk ki, például a Szlovák Paradicsomba vagy Selmecbányára. Rendszeresen járok Késmárkra is. A környékbeli romatelepeket is meg szoktam látogatni, ez egyúttal nonprofit társulásom tevékenységének a része. Idén másodízben szerveztünk volna egy roma gyerekeknek szóló tábort, a járvány azonban keresztülhúzta terveinket. Szeretek autót vezetni, ezért gyakran indulok egy kis „roadtripre", hogy látogatást tehessek egy-egy érdekes helyen vagy a barátaimnál.

Mindenképpen. Nagyszerű emberek vesznek körül, barátok, kollégák, a menedzserem és az együttes. Olyanok ők nekem, mint a családom. Ahogy mondani szoktam, a menedzserem a második apám. Ezért is érzem magam itthon Szlovákiában. Meg persze a rajongóim miatt is. Néha az az érzésem, valaki megszűri az Instagram-profilomra érkező kommenteket, hogy csak a pozitív tartalmak jussanak el hozzám. Mindenki támogat, az emberek pedig udvariasak és barátságosak velem.

A járvány az egész világ számára rengeteg negatívumot hozott, én viszont találtam benne egy pozitívumot. Az otthoni bezártság és egyfajta lelassulás nekem nagyon jót tett. Több mint nyolc éve ugyanabban a mókuskerékben pörgök, most viszont – akár tetszett, akár nem – le kellett állnom. Vásároltam tehát egy otthoni felvételek készítésére alkalmas hangtechnikát. Az album, amelyen most dolgozom, otthon született meg, egyedül csináltam. A producerrel telefonon és Skype-on tartottam a kapcsolatot, a zenészekkel szintén online kommunikáltam. Elkezdtem végre tornázni, egészségesen étkezni, takarítani, könyvet írni, tanulni, olvasni és dalokat felvenni.

Egyrészt szeretem. Pozsony még egy alig felfedezett úti cél, nincs tele emberekkel. Számomra azonban esetenként kezd kissé művivé válni, főleg a belváros. Akkor van ilyen érzésem, amikor bizonyos közösségek viselkedésével szembesülök. Több helyen éltem a világban, de Los Angeles plasztikai sebészek által lakott negyedét kivéve csak Pozsonyban láttam egy rakáson annyi embert, akik egész álló nap csak a külső megjelenésükkel foglalkoznak. Ez persze nem zavar, személyesen ugyanis nem érint. Megértem és nem ítélkezem. Mindenki maga döntheti el, számára mi a fontos. Bizonyos mértékben azonban ez is hatással van az adott hely atmoszférájára.

Van itt egy kedvenc, eldugott helyem – a Peach bár, egy szofisztikált bár és egy kocsma érdekes elegye. Gyakran fordulunk meg ott a zenésztársaimmal. Egyébként nem vagyok egy bárokba járogató típus. Szeretek sétálni, például a dévényi várnál vagy a Kolibán.

Néhány éve megismerkedtem egy roma gyerekek oktatásával foglalkozó késmárki magánszakiskola igazgatónőjével. Egy rendezvényen találkoztunk és hamar összebarátkoztunk. Van a városban egy nagyszerű hotel is, mindig ott szállok meg, élvezem a konyháját és a wellnessrészlegét, no meg a környező természetet is.

Egyszer egy klipforgatás végett Tokióban jártam, de csak nagyon rövid időt tölthettem ott. Amint lehet, szeretnék visszatérni oda. Ez az egyik legérdekesebb hely a világon, a közlekedéstől kezdve a konyháján át a kultúráig. Lenyűgözőnek találom, hogy bár a japánok a modernizáció és a különböző technológiák megszállottjai, mégis őrzik hagyományaikat és kultúrájukat.

Nem. Megértem, hogy a turistákat vonzza Amerika, a szlovákiai látogatókat is elvarázsolják az olyan városok, mint New York és Los Angeles. Úgy érzem azonban, hogy Amerikában érezhető különbség van a gazdagok és a szegények világa között, a társadalom pedig szinte egyáltalán nem törődik ezzel, megszokták a jelenlegi állapotot. Ezért is jöttem el onnan.

STOMFA (STUPAVA): Celeste ebben a Pozsonytól 20 kilométerre fekvő városban nőtt fel, és mindig szívesen tér ide vissza, főleg biciklizni. Sok időt tölt a város közepén álló stomfai kastély parkjában.

A POZSONYI MILETIČ UTCAI PIAC: Celeste szenvedélyes szakács, ezért rendszeres látogatója a piacnak, itt szerzi be a friss hozzávalókat.

POZSONY ÓVÁROSA: Az énekesnő leginkább a reggeleket szereti itt tölteni, barátaival gyakran itt reggelizik. A „kis nagyváros" központjának varázsát szerinte sokan még nem fedezték fel igazán.

A POZSONYI LAKÁS: A városközpontban található lakás menedék, alkotótér és pihenőhely egyben. Celeste benne egy nemrég örökbefogadott macska társaságát élvezi.