2026-09-27
Több mint tízezer órát repült, mégsem vállalná be ezt az úti célt
Richard Wells több mint húsz évet töltött kereskedelmi pilótaként, pályafutása során pedig hegyvidéki, trópusi és távoli útvonalakon is repült. Van azonban egy úti cél, amelyet még ekkora tapasztalattal sem vállalna szívesen. Nem maga a repülés riasztja, hanem az, hogy egy váratlan időjárási fordulat esetén pillanatok alatt elfogyhatnak a biztonságos lehetőségek.
A Kentből származó, 54 éves egykori brit pilóta, Richard Wells szerint az Antarktisz az a hely, ahová még több mint tízezer repült órával a háta mögött sem indulna szívesen. A kontinens kiszámíthatatlan időjárása, a korlátozott számú leszállópálya és az alternatív repülőterek hiánya ugyanis olyan kockázatot jelent, amellyel a világ legtöbb útvonalán nem kell számolni.
Wells hosszú távú kereskedelmi járatok pilótájaként több mint tízezer repült órát gyűjtött össze. Elmondása szerint hegyek között, távoli szigeteken és komoly trópusi viharokban is repült, az Antarktiszt azonban teljesen más kategóriának tartja.
A kontinensen ugyan működnek speciális charterjáratok, valamint katonai és tudományos repülések, ezekhez azonban különleges felszerelésre és kimondottan sarkvidéki körülményekre kiképzett személyzetre van szükség. Korlátozott számban turistákat szállító gépek is érkeznek, elsősorban a Déli-Shetland-szigetekhez tartozó King George-szigetre, a járatok azonban teljes mértékben az időjárástól függenek.
A hirtelen kialakuló hóvakság, az erős szél és a szinte nullára csökkenő látótávolság miatt a késések és a törlések nem számítanak ritkaságnak. Wells szerint még a tapasztalt személyzet lehetőségei is gyorsan beszűkülhetnek, ha repülés közben romlanak a körülmények. A Wildfoot Travel utazási iroda szerint a pilóta óvatosságát más, tapasztalt repülők is osztják.
Az Antarktisz a Föld leghidegebb és egyik legszelesebb kontinense, ezért a repülés szempontjából is rendkívül barátságtalan környezet. Nagy kereskedelmi repülőterek helyett többnyire jégből vagy tömörített hóból kialakított pályákat használnak, miközben a szélsőséges hideg a hajtóművek és a műszerek működését is megnehezítheti.
Különösen veszélyesek lehetnek a katabatikus szelek. A hideg, sűrű levegő a magasabban fekvő jégmezőkről nagy sebességgel zúdul a partok felé, így a szélviszonyok rövid idő alatt, akár közvetlenül a leszállás előtt is megváltozhatnak.
A hóval borított tájon ráadásul könnyen eltűnhet a horizont, a pilóták pedig elveszíthetik a vizuális tájékozódási pontokat. Ilyen körülmények között már egy kisebb műszaki probléma vagy váratlan időjárási változás is komoly következményekkel járhat.
A nehéz megközelíthetőség ellenére az Antarktisz sokak bakancslistáján szerepel. A látogatókat a hatalmas gleccserek, az érintetlen tájak, valamint a pingvinek, bálnák és fókák vonzzák, a legtöbben azonban nem repülővel, hanem speciális expedíciós hajókon jutnak el a kontinenshez.
A legnépszerűbb utak közül sok az argentínai Ushuaiából indul, majd a hajók átkelnek a hírhedten viharos Drake-átjárón. Léteznek úgynevezett repülős-hajós programok is: ezek résztvevői King George-szigetig repülnek, majd ott szállnak át egy expedíciós hajóra. A hosszabb útvonalak gyakran a Falkland-szigeteket és Déli-Georgia partjait is érintik, ahol hatalmas pingvinkolóniák és elefántfókák figyelhetők meg.
Az expedíciókat sarkvidéki környezetre szakosodott túravezetők, tengerbiológusok és jégnavigációban jártas személyzet kíséri. A vendégek kisebb Zodiac csónakokkal szállhatnak partra, így közelről láthatnak pingvineket, púpos bálnákat, leopárdfókákat és jéghegyeket.
A túrák szervezői szerint éppen ez a lassabb, vízi megközelítés adja az antarktiszi utazás valódi élményét. A kontinens fölé repülni ugyan gyorsabb lenne, a jégmezők között hajózva azonban olyan részletek is feltárulnak, amelyeket a levegőből aligha lehetne megtapasztalni.
(Express)
