Ezért használ sok légiutas-kísérő piros rúzst

A 20 éves tapasztalattal rendelkező Hearther Rooke Cruising Attitude: Tales of Crashpads, Crew Drama, and Crazy Passengers at 35,000 Feet (Repülési magatartás: történetek balesetekről, személyzeti drámákról és őrült utasokról 35 ezer láb magasságban) című könyvében különböző, a repüléssel kapcsolatos tapasztalatait gyűjtötte össze. Ebben többek között arról is ír, hogy egy időben szinte kizárólag vörös rúzst viselő légiutas-kísérőkkel találkozhattunk a fedélzeten, melynek nemcsak esztétikai, hanem biztonsági okai is voltak.

Az elgondolás hátterében az a feltételezés állt, hogy az élénkvörös rúzs kritikus helyzetekben segítséget nyújt a nonverbális kommunikációban, hiszen ha az utasok nem is hallják, mint mond a személyzet, a szájuk mozgását könnyebben érzékelhetik a kontraszt miatt. Poole szerint ráadásul a piros színről rendszerint a hatalomra és az erőre asszociálunk, így annak használata azt a benyomást kelti, hogy a légiutas-kísérők urai a helyzetnek.

Nem mindenki van azonban ugyanazon a véleményen, mint Poole. Sydney Anistine veterán légiutas-kísérő sosem hallott a fent említett elgondolásról, szerinte azt ma egyéni ízlés miatt használják a légiutas-kísérők. Egy másik kollegága is ezt gondolja, hozzátéve, hogy napjainkban a vörös ajkak hátterében inkább egyfajta márkaépítés áll – különösen akkor, ha olyan luxustársaságokról van szó, mint például az Emirates.

– mondta a Daily Mailnek.

Abban Poole is egyetértett, hogy a rúzs nagy üzletet jelent a légitársaságoknak. A repülés kezdeti fénykorában, az ötvenes és hatvanas években például szigorúan szabályozták a személyzet megjelenését.

– emlékezett vissza Sheila Riley, a Pan Am egyik volt munkatársa a korábbi előírásokra.

Persze az üzlet akkor is fontos volt, a légitársaság ugyanis nem véletlenül szabta meg egy időben, hogy a nőknek a Revlon Perzsa dinnye rúzsát és a hozzá passzoló körömlakját kellett használnia, mivel a márka alapítója, Charles Revlon a Pan Am igazgatótanácsának egyik tagja volt.