Észak-Olaszország gyöngyszeme, ami télen mutatja a legszebb arcát

A kalandot Apricaléban, egy mesebeli művészfaluban érdemes megkezdenünk. Itt kavarják azt a legendás karácsonyi zabaglionét (borhabot), amelybe a pansarole fánkot mélyen belemártva gyorsan megértjük, hogy az olaszok miért tudnak ennyire jól élni. Télen a falu sikátorai üresek, a falakról kóbor macskák figyelnek, a terek úgy konganak, mintha csak nekünk tartogatnák a történeteiket.

Következő megállónk Ventimiglia. A tenger fölé magasodó történelmi városrész, a città alta úgy lebeg a semmiben, mintha csak festőknek találták volna ki. A Porta Nizza boltívén belépve színes házak, keskeny sikátorok és két templom különleges ellentéte fogad. A tengerparti teraszon elfogyasztott sült tintahal mellé ott a kilátás, amit később hiába próbálsz szavakba foglalni.

Dolceacqua azonban mindent visz. A Monet által is megörökített kőhíd, a Ponte Vecchio első pillantásra szerelem, és ez az érzés csak erősödik a középkori sikátorok, a Terra negyed romantikusan düledező házai között. Este a Re Maggiore aperitivója után a La Pasta di Ü-ben kóstolt trofie pesto-val, a ricottával töltött barbajuan és a ritka Rossese di Dolceacqua vörösbor olyan élménykombináció, amelyet még hetek múlva is emleget az ember.

A következő állomás Apricale testvérfaluja, Perinaldo, ahol egy feltöltő sétálás után újra autóba ülünk, és irány a part: Sanremo. A város belle époque villái, a piac parmezánhegyes pultjai, a Taggiasca olívaolaj illata és a Via Matteotti elegáns üzletei tökéletesen hozzák a régi idők mediterrán glamúrját. A Pista Ciclabile kerékpárút pedig kihagyhatatlan: e-bike-kal suhanni a korábbi vasúti alagutakon át, miközben melletted a türkiz tenger csillog – tiszta szabadság.

(Forrás: The Guardian)