2026-01-10
Egy medvefaj, amely jóval barátságosabb a többinél
A medvékről ritkán jut eszünkbe a békés együttélés – főként a közelmúltbéli medvetámadások fényében, amelyek Szlovákiában történtek. Ezeknek a nagy testű medvéknek többsége ösztönösen kiszámíthatatlan, így veszélyes állatokként tartjuk számon, pedig akad köztük egy különleges kivétel.
Az appennini barnamedve (Ursus arctos marsicanus) viselkedésében feltűnően eltér rokonaitól: jóval nyugodtabb, és az emberek közelségét is szokatlan türelemmel viseli. Ez a kizárólag Közép-Olaszország hegyeiben élő alfaj azonban kritikusan veszélyeztetett. A vadonban mindössze körülbelül ötven egyed maradt fenn, elszigetelten, nagyjából kétezer éve elszakadva az európai barnamedvék többi populációjától. A római kor óta tartó izoláció pedig a testméretén és arcvonásain túl a viselkedésén is nyomot hagyott.
Egy új genetikai vizsgálatban a Ferrarai Egyetem kutatói tizenkét appennini barnamedve teljes genomját elemezték, és összevetették más európai, illetve észak-amerikai barnamedvék genetikai állományával. Az eredmények megerősítették, hogy az apró populációban magas a beltenyésztettség aránya, ám ennél érdekesebb felfedezés is született.
Amikor a medvék elszigetelődtek, az Appenninek térségében gyorsan nőtt az emberi jelenlét, az erdőket visszaszorította a mezőgazdaság. Az agresszívebb egyedek nagyobb eséllyel pusztultak el az emberekkel való konfliktusokban, míg a nyugodtabb medvék túléltek, és továbbörökítették génjeiket. Így generációról generációra egy békésebb viselkedés vált előnnyé.
Olvasd ezt is!


