2026-06-17
Történelmi felvételek: ritka mélytengeri cápát filmeztek természetes élőhelyén
Az óceán mélyén élő koboldcápa eddig többnyire csak kifogott példányok alapján volt ismert. Most először azonban sikerült természetes környezetében kamerával rögzíteni, a felvételek pedig új részleteket mutatnak meg erről a ritkán látott, bizarr külsejű ragadozóról.
A koboldcápa, tudományos nevén Mitsukurina owstoni, az óceán egyik legtitokzatosabb cápafaja. Először 1898-ban, Japán partjainál írták le, azóta pedig az Atlanti-, az Indiai- és a Csendes-óceán mélyebb vizeiből is ismertté vált. A faj főként a bentopelagikus zónában él, vagyis olyan mélységekben mozog, ahová természetes fény már alig jut le.
Külseje miatt nehéz összetéveszteni bármelyik másik cápával. Hosszú, lapított orra és előrelökhető állkapcsa első pillantásra hátborzongatóvá teszi, valójában azonban ez a furcsa testfelépítés tökéletesen alkalmazkodott a mélytengeri vadászathoz. A koboldcápa állkapcsa rendkívüli gyorsasággal képes előrecsapódni, így olyan zsákmányt is elérhet, amely úszás közben épp kicsúszna a hatótávolságából. A mozdulat sebessége másodpercenként nagyjából 3,1 méter lehet, az állkapocs pedig a testhossz közel tizedének megfelelő távolságra nyúlhat előre.
Az első felvétel 2019-ben készült az E/V Nautilus expedícióján, a Csendes-óceán középső részén, a Jarvis-sziget közelében. A Hercules nevű távirányítású jármű 1237 méteres mélységben rögzített egy körülbelül 3,43 méter hosszú hím példányt.
A második észlelés 2024-ben történt a Tonga-árok lejtőjén, és ez az IFLSCience szerint azért is fontos, mert 697 méterrel kitolta a faj ismert mélységi tartományát. A felvételek rövidek, mégis sokat jelentenek. Megerősítik, hogy a koboldcápák a tengerhegyek és mélytengeri árkok közelében is használják ezeket az élőhelyeket.
Olvasd ezt is!
