2024-11-20
Így inspirálták a vasutak az időzónák létrehozását
A vasút a szárazföldi utazás és az emberi létezés egy jóval felgyorsultabb korszakát nyitotta meg. A nagy területeket hamar átszelő kötött pályás közlekedés új technológiák és elméletek feltalálását csakugyan megkívánta: egyik ilyen volt a mai napig használt időzóna rendszerének kigondolása.
Évezredeken át a világ számos részén az emberek a Nap állása alapján mérték az időt. A déli órákat mindenhol az alapján határozták meg, hogy központi csillagunk mikor állt a legmagasabb ponton. A mechanikus órák végül a középkorban kezdték el felváltani mindezt.
Azonban ezek a szerkezeteket is a Nap állásának mérése alapján állították be – mindenki a saját észlelése szerint. Ez végül azt eredményezte, hogy minden város kissé eltérő idő szerint működött.
Ez a módszer egészen az 1800-as évekig tartott, ekkorra Észak-Amerikában már legalább 144 különböző időzóna létezett.
Mivel a történelem során sokan nem utaztak különösebben nagy távolságokra otthonuktól – általában csak addig, amíg egy ló, teve vagy szekér szárazföldön el tudta őket vinni – az időmérésnek nem tulajdonítottak nagy jelentőséget, egészen a vasút megjelenéséig.
„A különböző helyi időzónák létezése komoly problémákat okozott a vasút számára. A legjobb esetben csak az emberek késték le a járatukat, de sajnos a vonatok is nagyobb valószínűséggel ütköztek össze, ha egy vágányt használtak ugyanabban az időpontban”
– fejtette ki Jon Goldman, a marylandi Baltimore-ban található B&O Vasúti Múzeum vezető kurátora.
Ebben az időben az Egyesült Királyság – ahol 1825-től már létezett a vasúti közlekedés – már megtapasztalt egy nagyon hasonló problémát. Ahogy a vasút kezdte jobban összekötni a városokat és településeket egymással, nyilvánvalóvá vált, hogy az állomások nem tudják a helyi időzónák alapján listázni az egyes vonatok érkezési és indulási időpontjainak tucatjait.
Ezért 1847-re az összes brit vasúttársaság egyetlen egységes „vasúti időszámítást” fogadott el. Az új időmérési (ma greenwichi középidő néven ismert) módszert 1880-ban vezették be országszerte, így az Egyesült Királyság lett az első ország, amely egységesítette az időt.
Az ötlet bevált: kiszámíthatóbb közlekedés alakult ki, amely a brit gazdaságnak szintén jót tett. Így pedig mindezt már a tengerentúlon is be akarták vezetni, ugyanakkor az Egyesült Államok és Kanada területileg már jóval nagyobb, így kicsit módosítani kellett az észak-amerikai kontinens időegységesítésén.
1879-ben egy Sir Sanford Fleming nevű kanadai vasúti mérnök egy forradalmi ötlettel állt elő, miután lekésett egy vonatot: ez volt az időzóna rendszere.
1883 novemberében az amerikai és a kanadai vasúti ipar ugyancsak elfogadta Fleming ötletét, az észak-amerikai kontinens puszta mérete miatt úgy döntöttek, hogy 4 nagy időzónát hoznak létre, amelyek közt 1-1 óra eltérést alkalmaznak. Az innováció hamar megoldásnak bizonyult a felgyorsult közlekedés problémájára, így az idózónák kialakítása és rendszerezése az egész világon elterjedt a 20. századra.
Forrás: BBC
