Létezik egy vulkánsziget az óceán közepén, ahol közel 200-an élnek

A mindössze 3,5 kilométer hosszú és 2,5 kilométer széles Aogashima az Izu-szigetekhez tartozik, közigazgatásilag pedig Tokió része. Meredek sziklafalak ölelik körül, közepét az Ikenosawa-kaldera uralja, amelyből egy kisebb vulkáni kúp, a Maruyama emelkedik ki.

A vulkáni eredet mindenütt jelen van: a talaj termékeny, a földből feltörő természetes gőzt pedig főzésre és fűtésre egyaránt használják. A sziget történetének legsúlyosabb katasztrófája 1785-ben történt. A kitörés a növényzet jelentős részét elpusztította, és a 327 lakosból közel 140 ember életét követelte.

A sziget élhetővé tétele nem ment könnyen. A veszélyes tengeri áramlatok és a nehéz kikötési körülmények miatt több próbálkozás kudarcba fulladt, végül 1835-ben sikerült ismét benépesíteni a szigetet. A lakosság később 754 főig nőtt, mára viszont alig 160-170 ember maradt.

Aogashimán ma egyetlen bolt, egy posta és három bár működik. A továbbtanuló fiataloknak el kell költözniük, súlyos egészségügyi esetben pedig helikopterrel szállíthatják el a betegeket. A vulkáni aktivitást mindeközben a helyiek ügyesen használják ki. Geotermikus gőzzel tojást, zöldségeket és édesburgonyát készítenek, közösségi szaunát működtetnek, és ugyanezzel a hővel állítják elő a hingya nevű tengeri sót is. 

A japán fővárosból előbb Hachijojimára kell utazni, onnan hajó vagy legfeljebb kilenc utast szállító helikopter visz tovább. A hajójáratokat a viharos tenger gyakran meghiúsítja. Talán éppen ez az elszigeteltség adja a sziget különös hangulatát.

A kráter pereméről lenyűgöző panoráma nyílik a kettős kalderára, éjszaka pedig a minimális fényszennyezés miatt a Tejút is tisztán kirajzolódhat az égbolton. Aogashima jövője ugyan bizonytalan, lakói közel kétszáz évvel a visszatérés után is kitartanak különleges otthonuk mellett.

(Forrás: hamuesgyemant.hu)