2026-01-01
A tizenkét fős olasz falu, ami újjászületett a turizmus hatására
Kevés olyan olasz falu létezik, amely szó szerint a pusztulás széléről tért volna vissza. Civita di Bagnoregio pontosan ilyen hely: egy sziklatetőre épült település Közép-Olaszországban, amelyet évtizedeken át csak la città che muore, vagyis „a haldokló város” néven emlegettek. Ma viszont épp a turistáknak köszönheti, hogy nem tűnt el végleg a térképről.
Rómától alig kétórányi autóútra, puha tufasziklák tetején áll ez az apró falu, ahol ma mindössze tizenkét állandó lakos él. A környék geológiája mindig is veszélyt jelentett: a homokos-agyagos talaj évszázadok óta folyamatosan erodálódik, és a település jelentős része már régen a mélybe zuhant. A lakók többsége idővel a közeli Bagnoregióba költözött, amelyet egy 18. századi földrengés választott el Civitától egy mély völggyel.
A második világháború idején a két települést összekötő híd is megsérült, a hatvanas évekre pedig a szegénység olyan súlyossá vált, hogy a vezetés kénytelen volt kitelepíteni a lakosokat. A kilencvenes évekre Civita és Bagnoregio gyakorlatilag elnéptelenedett – egészen addig, amíg Francesco Bigiotti polgármester elő nem állt egy merész ötlettel. Úgy döntött, belépődíjat vezet be a látogatók számára.
A faluba vezető egyetlen hídnál kezdetben 1,5 eurót kértek a belépésért. Mindez kiváló marketingfogásnak is bizonyult. Rövid időn belül országos tévériportok, majd nemzetközi figyelem követte a kezdeményezést. A számok magukért beszélnek: míg 2009-ben alig negyvenezer látogató érkezett ide, 2019-re már egymillióan a CNN szerint.
A hétköznap 3, hétvégén 5 euróra emelt díjból befolyt összeget teljes egészében a helyi infrastruktúra fenntartására fordították, és Bagnoregio vezetése példátlan módon mentesítette a lakosokat a helyi adók alól. Az egykori „haldokló városban” ma üzletek nyílnak, a munkanélküliség pedig 1 százalék alá csökkent.
A helyiek szerint egyre több az egynapos, „hit and run” látogató, akik csak néhány órára érkeznek, fotóznak, majd továbbállnak. Civita di Bagnoregio története így ma már nemcsak a túlélésről szól, hanem arról is, hogyan lehet megtalálni az egyensúlyt a megmentő turizmus és annak túlzásai között.
