2026-11-08
Pár éve még közlekedtek a szovjet „repülő koporsók” Grúzia bányavárosában
Grúzia nyugati részén, Csiatura városában még ma is láthatók a szovjet korszakból hátramaradt, rozsdás kötélpályák és elhagyatott felvonóállomások. A régi kabinokat a helyiek csak „repülő koporsóknak” nevezték, a különös közlekedési rendszer története pedig szorosan összefonódik a település bányászmúltjával.
Csiatura fejlődését a környék gazdag mangánlelőhelyei alapozták meg. A nyugat-grúziai városban 1879-ben kezdődött meg a kitermelés, a jó minőségű érc iránt pedig hamarosan külföldről is jelentős kereslet mutatkozott. A mangán az acélgyártás fontos alapanyaga volt, így a település néhány évtized alatt jelentős ipari központtá nőtte ki magát.
A város földrajzi adottságai azonban megnehezítették a mindennapi közlekedést. A bányák és a lakónegyedek a meredek völgy különböző pontjain helyezkedtek el, ezért a munkásoknak gyakran hosszú utakat kellett megtenniük.
A következő évtizedekben folyamatosan bővült a hálózat, fénykorában több mint egy tucat felvonó működött Csiaturában. A kabinok beváltak, hiszen jóval gyorsabbá tették a közlekedést a meredek hegyoldalak között, mint a kanyargós utak.
A rendszer állapota azonban az évek során jelentősen romlott. A Szovjetunió felbomlását követően a karbantartás háttérbe szorult, a rozsdás, elhasználódott fémkabinok pedig egyre kevésbé tűntek biztonságosnak. Innen ered a „repülő koporsók” elnevezés, amely ami a város egyik legismertebb jelzőjévé vált.
A régi kötélpályák nagy részét a 2010-es évek második felében biztonsági okokból leállították. A változást 2021 hozta el, amikor négy vonalból álló, modern felvonórendszert adtak át új kabinokkal és állomásokkal.
A szovjet korszak emlékei ugyanakkor nem tűntek el teljesen: Csiaturában ma is találkozhatunk elhagyatott állomásokkal és a magasban függő rozsdás kabinokkal. Egyes történelmi vonalak megőrzésére is figyelmet fordítanak, a Sashevardno-kötélpályát például 2024 végén ismét megnyitották.
Olvasd ezt is!
