2026-11-09
Kanada egykor virágzó falujában ma már csak három család él
Manitoba tartományban található Solsgirth egykor pezsgő mezőgazdasági központként működött, saját vasútállomással, üzletekkel és két templommal. A település mára szinte teljesen elnéptelenedett, az üresen maradt épületekben pedig még mindig felfedezhetők az egykori lakók hátrahagyott tárgyai.
Kanada Manitoba tartományában, a Riding Mountain Nemzeti Parktól délre találjuk Solsgirth települését, ami napjainkra szinte teljesen szellemfaluvá vált. Története az 1870-es évek végéig nyúlik vissza, de az eredeti falut még nem a jelenlegi helyszínen rendezkedett be. Az első telepesek nagyjából tíz kilométerrel északabbra, Toddburn néven alapították meg a falut, mert úgy tudták, hogy a területen keresztül vezet majd egy új vasútvonal.
A vasúttársaság végül változtatott tervein, és délebben építették fel a síneket, a helyiek azonban nem akartak lemondani a vasúti összeköttetésről. Úgy döntöttek, hogy házaikat is átköltöztetik az új helyszínre, az így létrejött települést pedig Solsgirthnek nevezték el.
A 20. század első felében még fontos mezőgazdasági központnak számított. Vasútállomás, iskola, posta, több vegyesbolt és szerszámkereskedés is működött itt, a környező termékeny földeken megtermelt gabonát pedig a helyi tárolókba szállították. A faluban két templom is állt: az egyik az anglikán, a másik az ukrán katolikus közösség vallási életének adott otthont.
Utóbbi különösen érdekes múlttal rendelkezik. A Szentlélek ukrán katolikus templom épülete a Daily Mail szerint eredetileg egy egytantermes iskola volt. Mivel a helyi ukrán közösségnek nem volt elegendő pénze egy új templom felépítésére, megvásárolták az iskolaépületet, majd egy görgős szerkezetre emelve, traktorok segítségével a falu központjába vontatták.
Az épület jellegzetes, hagymakupolás tetőszerkezetét egy itt élő ukrán származású ács, Michael Swistun készítette. A férfi nemcsak kézügyességével, hanem rendkívüli erejével is kitűnt: 1923-ban az amerikai Ringling Bros. and Barnum & Bailey cirkuszhoz szerződött, ahol a világ legerősebb embereként mutatták be.
Solsgirth hanyatlása több, Észak-Amerika vidéki térségeit is érintő változás következménye volt. A teherszállítás egyre inkább a közutakra helyeződött át, így a vasútállomás fokozatosan elveszítette jelentőségét. Eközben a mezőgazdaság gépesítése miatt egyre kevesebb dolgozóra volt szükség, a kisebb családi gazdaságok helyét pedig nagyobb birtokok vették át.
A munkahelyek és a megélhetési lehetőségek fogyatkozásával a lakosság is elköltözött. Előbb az iskola, az üzletek és a posta zárt be, majd a szolgáltatások is a környező nagyobb településekre kerültek át. A hanyatlás 2002-ben érte el a végpontját: ekkor bezárt az utolsó működő gazdasági létesítmény, a gabonatároló, és mindkét templomban megtartották az utolsó istentiszteletet is.
A település egykori lakóházai közül több ma már alig látható a fák és a magasra nőtt növényzet mögött. Néhány épület belsejében azonban még mindig megtalálhatók az egykori tulajdonosok holmijai.
Az egyik elhagyatott házban például egy mosógép fölé helyezett régi televízió, bekeretezett fényképek és különféle háztartási eszközök maradtak hátra. Egy másik helyiségben színes baseballsapkák hevernek egymásra halmozva. Az egyik falon pedig egy 2002 szeptemberére lapozott naptár szemléleti az idő múlását.
Olvasd ezt is!


