2026-10-03
Évezredes csatornák gondoskodnak a vízellátásról Ománban
Omán száraz vidékein ma is mintegy háromezer aflaj működik. Ezek az ősi öntözőrendszerek szivattyúk nélkül, pusztán a gravitáció segítségével juttatják el a vizet a forrásoktól és föld alatti készletektől a falvakhoz, kertekhez és termőföldekhez.
Az aflaj története legalább az 5. századig nyúlhat vissza, miközben a térségben ennél jóval régebbi öntözéses gazdálkodás nyomait is feltárták. A víz kilométereken át halad részben föld alatti csatornákon, hidakon és szifonokon keresztül, mindig a terep természetes lejtését követve.
A rendszer működéséhez pontos közösségi szabályok is társultak. A gazdák előre meghatározott időre kapták meg a vizet, így mindenki tudta, mikor terelheti saját földjére. Az időt hagyományosan athar nevű egységekben számolták, egy teljes napot 48 részre osztva.
Az UNESCO világörökségi listáján öt ománi aflaj-rendszer szerepel. A csatornák köré az évszázadok során falvak, datolyaültetvények, erődök és őrtornyok épültek, így a víz útja egész települések szerkezetét alakította.
A módszer ma sem puszta történelmi érdekesség. A közösségi napórák használata több helyen fennmaradt, és bár a csillagok szerinti időmérés ritkábbá vált, kutatások szerint még a közelmúltban is akadt olyan falu, ahol éjszaka így osztották be a vízhasználatot.
