2026-09-03
Nem akarták megjavítani: így maradt ferde a pisai torony
A pisai ferde torony évszázadokon át egyre veszélyesebben dőlt, mígnem az 1990-es évekre valóban felmerült az összeomlás veszélye. A mérnökök végül visszabillentették az épületet, de csak annyira, amennyire muszáj volt.
A torony története valójában jóval az építkezés előtt kezdődött. Pisa környékén a folyami hordalék és a tenger változásai puha, eltérő összetételű üledékrétegeket hoztak létre. Amikor 1173-ban megkezdték a város székesegyházának harangtornyát, még nem tudhatták, hogy éppen ez a bizonytalan altalaj teszi majd világhírűvé.
Öt évvel később az építkezés hosszú időre leállt, a torony pedig közben már süllyedni és dőlni kezdett. Amikor közel egy évszázad elteltével folytatták a munkát, az építők egy furcsa trükkel próbálták ellensúlyozni a hibát: az újabb szinteket az egyik oldalon magasabbra húzták. Később a harangszintnél is korrigáltak, ezért a torony nem egyszerűen ferde, hanem enyhén ívelt is.
A szakemberek talajmintákkal, számítógépes modellekkel és kísérletekkel próbálták felmérni, mennyi tartalék maradt még a szerkezetben. Egy 1993-as becslés szerint már veszélyesen közel járt ahhoz az állapothoz, amikor az altalaj nem tudta volna stabilan megtartani.
Elsőként mintegy 600 tonnányi ólomsúlyt helyeztek a torony északi oldalára, majd egy sikertelen beavatkozás után további 300 tonnával kellett stabilizálni az épületet, írja a Hamu és Gyémánt.
A kevésbé megsüllyedt északi oldal alatt 41 furaton keresztül nagyjából 38 köbméter talajt távolítottak el. A torony lassan visszabillent, dőlése mintegy fél fokkal csökkent, és nagyjából a 19. század eleji állapotába került vissza.
A mérnökök ennél tovább is mehettek volna, mégsem tették. A ferdeség addigra a torony történetének és hírnevének része lett. A feladat így szokatlan fordulatot vett: úgy kellett megmenteni az épületet, hogy közben éppen azt a hibáját őrizzék meg, amely miatt az egész világ ismeri.
Olvasd ezt is!
