A radioaktív sziget, ami egyre népszerűbb az adrenalinra éhes turisták körében

A közel 600 négyzetkilométernyi lagúnát magába foglaló szigeteket hosszú ideig szigorúan tilos volt a látogatás, sőt a helyi lakosságot is evakuálni kellett a magas sugárzási szint miatt. Bár 1972-ben néhányan visszatértek, a vizsgálatok hamar kimutatták, hogy a terület még mindig túlságosan radioaktív ahhoz, hogy biztonságosan lakható legyen. Ennek egyértelmű jelei voltak a vetélések, halva született csecsemők, valamint a genetikai rendellenességekkel világra jött gyermekek. Emiatt a szigetet ismét ki kellett üríteni. Bár ma sem alkalmas állandó lakhatásra, a különleges szigetcsoport már egyes szabályok mellett megközelíthető.

A látogatás során egy búvár és két önkormányzati tanácstag kíséri őket, miközben az idő nagy részét a hajón kell eltölteniük – a szigeten való tartózkodás szigorúan korlátozott, éjszakázni pedig egyáltalán nem lehet. A látogatási lehetőségek bevezetését a helyi tanács kezdeményezte, amely 1996-ban jóváhagyta a búvárturizmus elindítását. A cél az volt, hogy ezzel anyagi támogatást biztosítsanak a kitelepített lakosoknak. Ez a döntés indította el a turizmus lassú fellendülését a térségben.

A Bikini-atoll ma már az UNESCO világörökség része, mivel kiemelkedő szerepet játszott a nukleáris kísérletek történetében. Az ide látogatóknak teljes mértékben önellátónak kell lenniük, mivel a szigeten semmilyen szolgáltatás nem érhető el. A búvárok különösen vonzónak találják a térséget, hiszen a tenger mélyén számos hajóroncs rejtőzik, és a cápák is nagy számban fordulnak elő. A merülőexpedíciók május és október között zajlanak, a víz radioaktivitása pedig évről évre egyre alacsonyabb szintet mutat az Express szerint.

Mivel a 23 szigetet övező korallzátonyok az idők során nagyrészt regenerálódtak, ismét lehetőség nyílik olyan ritka és különleges halfajok kifogására, mint például a kutyafogú tonhal vagy a barrakuda – ezekhez hasonló halakat a világ más tájain alig találni.