2026-05-02
A Dolomitok titokzatos oldalát alig ismeri valaki
A Dolomitok neve hallatán a legtöbben Cortina d’Ampezzo vagy a Tre Cime ikonikus csúcsaira gondolnak. A képek is ezt erősítik: látványos sziklafalak, zsúfolt parkolók, hosszú sorok a kilátópontoknál. Pedig létezik egy másik arc is – jóval nyugodtabb, kevésbé ismert, mégis ugyanannyira lenyűgöző.
Ez az úgynevezett „elfeledett” Dolomitok vidéke, amely Olaszország keleti részén húzódik. A térség kapuja Belluno, Velencétől alig kétórás útra, innen pedig a Piave-völgy vezet tovább a Friuli felé. A táj nem hirtelen tárul fel, inkább fokozatosan: dombok, legelők, majd egyre meredekebb, világos sziklafalak követik egymást.
Az egyik legszebb szakasz a Val del Mis, ahol az út a mélykék Lago del Mis partján kanyarog. Innen rövid sétával érhetők el a Cadini del Brenton türkiz medencéi, amelyek a fehér sziklába vájva lépcsőzetesen zuhannak egymásba. A látvány szinte túl tökéletes, mégis ritkán kell osztozni rajta tömegekkel.
A Monte Pelmo és a Civetta hatalmas falai itt is ugyanúgy emelkednek, mint a híresebb helyeken, de a túrák során legfeljebb néhány másik kirándulóval találkozunk. Vörösfenyveseken és nyílt réteken át vezetnek az ösvények olyan pontokra, ahonnan a hegylánc egyik legtisztább látképe tárul fel.
Ha még magasabbra vágyunk, a Lago di Calaita kihagyhatatlan. A 1621 méteren fekvő tó fölött a Pale di San Martino sziklafalai húzódnak, a fények pedig folyamatosan változtatják a táj hangulatát: reggel szürkés, estére aranyszínű árnyalatok jelennek meg, miközben a víz tükörként veri vissza a hegyeket.
A térség nem csupán a tájról szól. A hegyi falvakban ma is működnek a családi gazdaságok és menedékházak, ahol egyszerű, helyi alapanyagokra épülő konyha várja az utazókat. A földeket sok helyen még mindig közösségi rendszerben, a Regole di Comunità szerint kezelik, ami évszázadok óta biztosítja a falvak működését.
