2026-11-05
Felhőkarcolók magasodnak ebben az ázsiai sivatagban
A jemeni sivatag közepén van egy város, amelynek látképe könnyen összetéveszthető egy modern nagyvároséval. Sibámban több száz, egymás mellé szorított toronyház magasodik, csakhogy ezek az épületek acél és beton helyett vályogból készültek, ráadásul jóval az első modern felhőkarcolók megjelenése előtt.
A Hadramaut-völgyben fekvő Sibámot gyakran nevezik a „sivatag Manhattanjének". Nem túlzás: a fallal körülvett óváros alig néhány száz méter széles, mégis mintegy ötszáz épület zsúfolódik benne. A legtöbb ház öt-hét emeletes, de akadnak ennél magasabb lakóépületek is.
A település története több mint kétezer évre nyúlik vissza. Már az ókorban fontos kereskedelmi útvonalak haladtak át a térségen, a karavánok tömjént és fűszereket szállítottak az Arab-félszigeten keresztül.
Az UNESCO szerint a ma ismert városkép főként a 16. században született meg. Az 1532–1533-as áradások súlyosan megrongálták a korábbi települést, ezért az újjáépítéskor a lakók magasabban fekvő területre költöztek. A hely azonban szűkös volt, így oldalirányú terjeszkedés helyett egyetlen logikus megoldás maradt: felfelé kezdtek építkezni.
A sűrű beépítés védelmi szempontból is előnyösnek bizonyult. A fallal körbezárt város könnyebben védhető volt, miközben a házak belső elrendezése pontosan követte a helyi életmódot. A földszinten raktárak kaptak helyet, fölöttük fogadó- és közösségi terek, a családok pedig jellemzően a felsőbb emeleteken éltek.
Az agyagos földet szalmával keverték, formába nyomták, majd a napon szárították ki. Az alsó falak akár egy méter vastagok is lehetnek, felfelé viszont egyre vékonyabbá válnak. Ez csökkenti az alsó szintekre nehezedő terhelést, és a vályog a forróság ellen is hatékony szigetelést ad.
Ennek az építési módnak azonban ára van: a házakat folyamatosan karban kell tartani. A heves esők gyorsan kikezdhetik a falakat, a jemeni konfliktus pedig az elmúlt években tovább nehezítette a helyreállításokat. Sibám óvárosa 1982 óta a Világörökségi lista tagja, 2015 óta pedig a veszélyeztetett helyszínek között szerepel. A város mégis ma is lakott.
