Csak három alapanyag kell hozzá: így készül a mézédes csíramálé

A búza évszázadokon át nem csupán a kenyér alapanyagaként töltött be fontos szerepet: a magyar népi konyhában lisztként, daraként, savanyított italként, sőt csíráztatva is felhasználták. Ez utóbbi eljárásnak köszönhetően született meg a csíramálé vagy csiripiszli.

A sütemény nem terjedt el az ország minden részén: míg egyes tájegységeken ismert és kedvelt volt, a Balaton-felvidéken vagy a Duna-Tisza közén jóval ritkábban került az asztalra. Mivel sem tojásra, sem tejre, sem állati eredetű zsiradékra nincs szükség az elkészítéséhez, gyakran böjti fogásként is szolgált. A hagyományos édesség történetéről a Vince cikkében olvashatunk részletesebben.

A csíramálé különlegessége, hogy hozzáadott cukor nélkül is kellemesen édes. Ennek oka a csíráztatás során lezajló természetes folyamat: amikor a búzaszem növekedésnek indul, a benne lévő keményítő egy része egyszerű cukrokká alakul. Ez adja a sütemény jellegzetes, enyhén malátás ízét.

Bár az elkészítés több napot vesz igénybe, a tényleges munka nagy részét maga a búza végzi el. A szemeket sötét helyen, folyamatosan nedvesen tartva csíráztatják, majd ledarálják, langyos vízzel elkeverik és leszűrik. Az így kapott fehéres, édeskés lé adja a tészta alapját.

Régen a csírás búzát gyakran mozsárban törték össze, majd húsdarálóval is ledarálták. A levet búza- vagy rozsliszttel keverték össze, a tésztát pedig vékony rétegben, kemencében, lassú tűzön sütötték készre. A hosszú sütés során a széleken sötét, karamellizált kéreg képződött.

• 50 dkg csíráztatásra alkalmas bio búza
• 2,5 liter langyos víz
• 1,5-2 kg finomliszt

1. A búzát alaposan mossuk meg, majd terítsük egy tál vagy tálca aljára körülbelül 1-1,5 centiméter vastag rétegben. Tartsuk sötét helyen, és naponta többször öblítsük át langyos vízzel, hogy ne induljon erjedésnek.
2. Körülbelül 5-6 napig csíráztassuk, amíg a hajtások teljesen át nem szövik egymást. Fontos, hogy a búzát ne érje fény, mert a hajtások bezöldülhetnek, amitől az íz keserűvé válhat.
3. A kicsírázott búzát húsdarálón kétszer daráljuk át. Ha nehezen menne a darálás, kevés langyos vizet adhatunk hozzá.
4. Az őrölt masszát öntsük fel 2,5 liter langyos vízzel, alaposan keverjük össze és hagyjuk állni 20 percig. Ezalatt a folyadék egyre édesebbé válik.
5. A masszát sűrű szövésű szűrőn szűrjük át. A visszamaradt részt tiszta textil vagy géz segítségével alaposan csavarjuk ki, majd tegyük félre, erre már nem lesz szükségünk.
6. Egy tűzálló edény vagy tepsi aljára öntsünk körülbelül 1,5-2 centiméternyi csírás levet, és tegyünk félre belőle egy bögrényit.
7. A tepsiben maradt folyadékhoz fokozatosan keverjünk annyi lisztet, hogy sűrű, csomómentes palacsintatészta-állagot kapjunk. A tésztát simítsuk el a tepsiben, majd locsoljuk meg a félretett csírás lével.
8. Süssük 180 Celsius-fokon körülbelül 2 órán át, amíg a szélein kemény, sötétebb karamellizált réteg képződik. A sütés vége felé rendszeresen ellenőrizzük, nehogy megégjen.

(Recept)