2026-11-03
Nem a sugárzás miatt különlegesek a csernobili kutyák
A csernobili atomerőmű környékén élő kutyák valóban különböznek genetikailag a közeli városban élő társaiktól – de nem úgy, ahogy azt elsőre gondolnánk. A jelek szerint nem a sugárzás okozta új mutációk tették őket különlegessé, sokkal inkább az, hogy generációkon át azok az egyedek maradhattak fenn nagyobb eséllyel, amelyek jobban alkalmazkodtak a rendkívüli környezethez.
A kutatók már korábban észrevették, hogy az erőmű közelében élő kutyapopuláció genetikai állománya feltűnően eltér a Csernobil városában élő állatokétól. A két csoport ráadásul földrajzilag nincs messze egymástól, ezért a különbség különösen érdekes.
Az egyik lehetséges magyarázat az úgynevezett genetikai sodródás. Ez akkor történhet meg, amikor egy populáció létszáma hirtelen visszaesik, és véletlenszerűen csak néhány egyed genetikai öröksége marad tovább. Csernobil kutyái valóban átéltek ilyen összeomlást nagyjából 35–40 generációval ezelőtt, vagyis az 1986-os atomkatasztrófa és az azt követő állatirtások idején.
A kutatók legújabb tanulmányukban több mint száz, a kizárási zónában élő kutya genomját vizsgálták meg részletesen. Az erőmű közelében élő állatokat a csernobili városi kutyákkal, valamint egy másik elszigetelt populációval, a Galápagos-szigeteken élő kutyákkal is összevetették.
Az eredmények inkább természetes szelekcióra utalnak. Az erőmű közelében élő kutyák genomjában több mint száz olyan területet találtak, ahol ennek nyomai látszanak.
Mindez könnyen arra csábíthatna, hogy mindent a sugárzás számlájára írjunk, a kutatók azonban ennél jóval óvatosabbak. Egyelőre ugyanis nem bizonyított, hogy valóban a radioaktív környezet váltotta ki ezeket a változásokat, más helyi környezeti tényezők is szerepet játszhattak.
Az is elképzelhető egyes tudósok szerint, hogy a túlélő kutyák eleve rendelkeztek olyan genetikai adottságokkal, amelyek előnyt jelentettek ebben a szélsőséges közegben.
(Forrás: IFLScience)
Olvasd ezt is!
