Egyes hüllők évekig kibírják evés nélkül, most fény derült a rejtélyre

A kígyók híresek arról, hogy elképesztő méretű zsákmányokat képesek lenyelni. Emellett arra is képesek, hogy étkezéseik között extrém hosszú szüneteket tartsanak. A Science folyóiratban megjelent tanulmány szerint ennek kulcsa egy olyan hormon, amely az emlősöknél alapvető szerepet játszik: a ghrelin. Ez az úgynevezett „éhséghormon” jelzi az agynak, mikor kellene enni, és normál esetben felpörgeti az anyagcserét, hogy a szervezet energiához jusson.

A kutatók több mint száz hüllőfaj – köztük kígyók, kaméleonok, teknősök és agámák – genetikai állományát vizsgálták meg, és meglepő eredményre jutottak. Számos faj esetében a ghrelin termeléséért felelős gének részben vagy teljesen hiányoznak. Egyes kígyóknál csak apró, használhatatlan génfoszlányokat találtak, máshol a hormon működéséhez szükséges enzimek is eltűntek.

A kutatók szerint ezek a veszteségek több, egymástól független evolúciós esemény során alakultak ki, kifejezetten azoknál az állatoknál, amelyek „ülj és várj” stratégiával vadásznak. Ahelyett, hogy aktívan keresnék a zsákmányt, egy helyben maradnak, és kivárják, amíg az belesétál a territóriumukba. Ez azonban kiszámíthatatlan módszer, így az energiafelhasználást is drasztikusan vissza kell fogni.

A ghrelin hiánya pontosan ezt teszi lehetővé: bizonyos kígyók – például a burmai piton, a királypiton vagy az anakonda – anyagcseréje nem kapcsol át vészüzemmódba éhezéskor, hanem lelassul, minimalizálja az energiaégetést, és hosszú ideig stabil marad. Ez a biológiai trükk teszi lehetővé, hogy hónapokon át, sőt akár egy éven túl is túléljenek egyetlen nagyobb lakoma után.