2026-07-07
Századik éve suhan át a svájciak híres gőzöse az Alpokon
Nincs még egy olyan látványos alpesi útszakasz, mint a svájci Furka-hegyi vasút. A füstöt eregető gőzmozdonyok, a meredek kanyarok, a hófoltos rétek és a 2400 méter fölé kapaszkodó hágó együtt olyan élményt adnak, mintha lassan visszagurulnánk az időben. A legendás vonal idén különleges évfordulóhoz érkezett: 1926. július 3-ánó haladt végig rajta először megszakítás nélkül egy gőzvonat.
A Furka-hágó 2431 méteres magasságával Svájc egyik legismertebb alpesi átkelője. Kanyargós útjai a James Bond-filmek rajongóinak is ismerősek lehetnek, hiszen itt forgatták az 1964-es Goldfinger egyik ikonikus autós üldözését.
A hágó azonban jóval Bond előtt is fontos szerepet játszott: évtizedeken át ez a vasútvonal kötötte össze Uri és Valais kantonokat. A történet a nyolcvanas években vett váratlan fordulatot. Egy új alagút megépülésével a vonatforgalom a hegy gyomrába költözött, a régi hegyi pályát pedig bezárták.
Az önkéntesek azonban nem hagyták ennyiben a dolgot. Több száz vasútrajongó fogott össze, hogy megmentsék a történelmi vonalat. Éveken át újították fel a síneket, a hidakat, a mozdonyokat és a kocsikat, míg végül 1992-ben újraindulhatott az első szakasz. A teljes, 18 kilométeres útvonal 2010-re készült el, ma pedig kizárólag turisztikai látványosságként közlekedik a nyári hónapokban Realp és Oberwald között.
Az utazás közel két és fél órán át tart, közben az ablakból gleccserek, zubogó hegyi patakok, alpesi legelők és meredek sziklafalak váltják egymást. A korhű vasúti kocsik és a gőzmozdonyok zakatolása még különlegesebbé teszik az élményt.
Az egyik önkéntes mozdonyvezető úgy nyilatkozott az Euronews-nak, miszerint egy gőzmozdony szinte élő szervezetként viselkedik: meg kell tanulni érezni a hangját, a szagát és a ritmusát. A legfiatalabb forgalmi alkalmazott, a mindössze 21 éves Jacob Kallert úgy fogalmazott, hogy ezeken a mozdonyokon minden hangnak jelentése van.
A vasút körül kialakult közösség még saját becenevet is adott ennek a szenvedélynek. Azt mondják, aki egyszer itt önkéntesként dolgozik, elkapja a „Furka-vírust”: azaz beleszeret a hegyekbe, a gőzmozdonyokba és a vasút különleges világába, és többé nem is akar elszakadni tőle.
