2026-10-03
Egy légikatasztrófa után született a légi közlekedés egyik legfontosabb szabálya
Ma már szigorú előírások szabályozzák, mivel foglalkozhatnak a pilóták a repülés legkritikusabb szakaszaiban. Ennek egyik legismertebb példája a Sterile Cockpit Rule, amelynek megszületéséhez egy 1974-es amerikai légikatasztrófa is hozzájárult. Az Eastern Airlines 212-es járatának balesetében 72 ember vesztette életét.
1974. szeptember 11-én az Eastern Airlines 212-es járata Charlestonból indult Chicago felé, Charlotte-i megállóval. A McDonnell Douglas DC-9 fedélzetén 82-en utaztak, a gépet pedig két nagy tapasztalattal rendelkező pilóta vezette.
Charlotte közelében köd nehezítette a megközelítést, a körülmények mégsem számítottak rendkívülinek. A gép ennek ellenére fokozatosan a szükséges magasság alá süllyedt.
A DC-9 egy kukoricaföldre zuhant, majd fáknak csapódott. A becsapódás után a szárnyak leszakadtak, a törzs darabokra tört, a kiömlő üzemanyag pedig lángra kapott. A fedélzeten tartózkodó 82 ember közül 72-en meghaltak.
A vizsgálat során nem találtak olyan műszaki hibát, amely önmagában magyarázatot adott volna a történtekre. A pilótafülke hangrögzítője viszont fontos részleteket tárt fel.
A felvételek szerint a személyzet a leszállás előtti percekben több, a repüléstől független témáról beszélgetett. Szóba került a politika, az autózás, később pedig a ködön keresztül próbálták felismerni a Carolina SkyTower kilátót, derül ki a hamuesgyemant.hu cikkéből.
Közben a repülő tovább süllyedt. A figyelmeztető hangjelzés megszólalt, de gyorsan elhallgattatták, később pedig a magasságot is félreolvasták. A pilóták úgy hitték, hogy 1670 lábon repülnek, miközben a gép valójában már csak 670 lábra, nagyjából 204 méterre volt a talajtól.
A tragédia után az amerikai Nemzeti Közlekedésbiztonsági Tanács szigorúbb szabályokat sürgetett a figyelemelterelő tevékenységek visszaszorítására. Az amerikai Szövetségi Légügyi Hivatal végül 1981-ben vezette be a Sterile Cockpit Rule-t.
