A világ legbüdösebb gyümölcse, mégis ezerféle jótékony hatással bír

Létezik egy gyümölcs, amelynek már a híre is megosztó: egyesek rajonganak érte, mások menekülnek tőle – leginkább az illata miatt. A durió, más néven durián nem véletlenül kapta a „gyümölcsök királya” és a „világ legbüdösebb gyümölcse” címkéket egyszerre. Délkelet-Ázsiában igazi kultusza van, miközben Európában szinte mítoszként él.

A durió a trópusi esőerdők magas, terebélyes koronájú fáján terem, főként Borneón és a Maláj-félszigeten, de az egész térségben termesztik. Éjszaka nyíló, savanyú tejre emlékeztető szagú virágait gyümölcsevő denevérek porozzák be, a termés pedig évente kétszer érik be. Már messziről jelzi érkezését: hatalmas, tüskés toktermésének szaga olyan erős, hogy a vadonban elefántokat, majmokat, sőt még tigriseket is odavonz.

A vastag, zöldessárga héj alatt puha, sárgás, krémszerű hús rejtőzik, amely édes vagy enyhén savanykás, gazdag fehérjében, zsírokban és szénhidrátokban.

Frissen fogyasztva igazi csemege – legalábbis azok szerint, akik túl tudnak lépni a szagon. A levegővel érintkezve azonban gyorsan romlik, ezért nehéz szállítani.

Durián

Fotó: Infinity Time/Shutterstock

Ezt kóstoltad? Szuperélelmiszer, mégis káros az emberiségre – mi ez?

Értékesebb, mint gondolnánk

Az őslakos kultúrákban a durió igazi sokoldalú alapanyag: afrodiziákumnak tartják, sóban tartósítják, mártásokat, pasztákat, süteményeket és jégkrémet készítenek belőle, sőt erjesztve étvágygerjesztőként fogyasztják. Az éretlen termést főzelékként használják, a magját pirítva vagy olajban sütve eszik, a fa leveleit és kérgét pedig a népi gyógyászatban alkalmazzák, írja a Vince.

Európába ritkán jut el, nemcsak romlékonysága, hanem legendás szaga miatt is: a legtöbb légitársaság egyszerűen megtiltotta a durió szállítását. Így marad a hírneve – és az élmény, amelyet leginkább ott lehet igazán megérteni, ahol a trópusok levegője eleve tele van illatokkal.

Olvasd ezt is!