Fagyasztás és taposás: különös módszerrel tartósítják a burgonyát az Andokban Fagyasztás és taposás: különös módszerrel tartósítják a burgonyát az Andokban
Fehér chuño
Fotó: Lecker Studio/Shutterstock

2026-08-22

  • Drive
  • Gasztro
  • Fagyasztás és taposás: különös módszerrel tartósítják a burgonyát az Andokban

Fagyasztás és taposás: különös módszerrel tartósítják a burgonyát az Andokban

Meglehetősen szokatlan módon tartósítják a burgonyát az Andok magasföldjein. A gumókat évszázadok óta megfagyasztják a hideg éjszakákon, nappal pedig megtapossák, hogy eltávolítsák belőlük a nedvesség egy részét. Az így készülő chuño akár hosszú éveken át is eltartható, és ma is fontos alapanyaga az andoki konyhának.

Az Andok magas fennsíkjain egy különleges, több évszázados módszerrel készítenek tartós élelmiszert burgonyából. A hagyományos eljárás a térség szélsőséges napi hőmérséklet-ingadozására épít: éjszaka a hőmérséklet fagypont alá süllyed, nappal pedig ismét felmelegszik a levegő. A burgonyát ezért éjszakára a szabadban hagyják megfagyni, majd másnap, felengedés után folytatják a feldolgozását.

A következő lépés azonban már jóval szokatlanabb: a a felengedő burgonyát mezítláb megtapossák, hogy eltávolítsák belőlük a nedvességet.

A módszer elsőre furcsának tűnhet, valójában azonban fontos szerepe van a tartósításban. A taposással a fagyasztás és felengedés során felszabaduló víz jelentős részét préselik ki a burgonyából. A fagyasztást, felengedést, taposást és szárítást többször megismétlik, amíg a gumók fokozatosan elveszítik víztartalmukat, összezsugorodnak és keményebbé válnak.

Az így elkészített chuño megfelelő körülmények között hosszú éveken át eltartható. Ezt jól példázza az alábbi különleges lelet is, amire idén Peruban bukkantak: egy inka kori raktárépületben mintegy 500 éves chuñót találtak.

Na prehratie tohto videa musíte akceptovať súbory cookie!

A chuñónak az inka hadsereg ellátásában is fontos szerepe volt. A szárításnak köszönhetően a burgonya tömege jelentősen csökkent, így nagyobb mennyiséget lehetett belőle szállítani a lámák hátán a birodalom kiterjedt úthálózatán. Mivel hosszú ideig eltartható volt, a tartósított burgonya a hosszabb hadjáratok során is megbízható élelemforrást biztosított.

A hagyomány jelentősége máig megmaradt: az UNESCO a chuñót az andoki térség fontos élő kulturális örökségeként mutatja be, amely Peru magasföldi közösségeiben ma is szorosan kapcsolódik a mindennapi élelmiszer-ellátáshoz.

Image
Fekete chuño
Fotó: cristianzenon/Shutterstock
Két változat, más eljárás

A chuño két alapvető változatban készül. A fekete chuño a hagyományos fagyasztásos, taposásos és szárításos eljárással készül, jellegzetes sötét színét pedig részben az oxidáció okozza. A fehér chuño, vagyis a tunta vagy moraya ennél összetettebb feldolgozáson megy keresztül. A megfagyasztott és megtaposott burgonyát zsákokba töltik, majd több hétre hideg, lassan áramló vízbe merítik.

A víz fokozatosan kimossa a gumókból a színezőanyagok egy részét, és csökkenti a kesernyés ízért felelős glikoalkaloidok mennyiségét is. Ezután a burgonyát ismét kiszárítják, így végül világos, csaknem fehér színű, enyhébb ízű termék készül.

Fogyasztása

A kész chuño első pillantásra inkább apró, ráncos kavicsokra hasonlít, állaga pedig rendkívül kemény. Emiatt fogyasztás előtt vízbe áztatják, hogy a burgonya visszanyerje nedvességtartalmának egy részét és megpuhuljon. Ezután alaposan átmossák, majd sűrű húsos ragukhoz és tartalmas andoki levesekhez adják, de sajttal és tojással is tálalják.