2026-10-31
Senki sem él már ezen a kanadai szigeten, turistaként mégis megszállhatunk rajta
Battle Harbour szigetén ma már senki sem él állandó jelleggel, a nyári hónapokban mégis újra megtelik élettel. A Labrador partvidékén található apró szigetre turisták látogatnak, hogy felfedezzék az egykori halásztelepülés faházait, sőt akár valamelyik történelmi épületben töltsék az éjszakát.
Battle Harbour mindössze 800 méter hosszú, története azonban több évszázadra nyúlik vissza. Már a nevének eredetét is homály fedi: az egyik elmélet szerint a portugál batel, vagyis „csónak” szóból származhat, egy helyi legenda viszont egy 18. századi, őslakos csoportok közötti összecsapással hozza összefüggésbe. Biztos magyarázat máig nem született.
Annyi azonban tudható, hogy az 1770-es években John Slade angol kereskedő létesített itt kereskedelmi állomást, amely idővel Labrador halászatának egyik meghatározó központjává vált. Az itt feldolgozott és sóval tartósított tőkehal Európába és a Karib-térségbe is eljutott. A település fénykorában csaknem 300 állandó lakos élt a szigeten, a halászati szezonban pedig további ezrek fordultak meg a környéken.

A fellendülés azonban idővel megtorpant. Egy 1930-as tűzvész jelentős pusztítást végzett a településen, később pedig a halállomány visszaesése és az 1960-as évek áttelepítési programjai is hozzájárultak az elvándorláshoz. Az 1970-es évekre Battle Harbour utolsó állandó lakói is elköltöztek.
A sziget története ezzel szerencsére nem zárult le. A régi faházak, raktárépületek és halászati létesítmények jelentős részét felújították, napjainkban pedig egy alapítvány gondoskodik a történelmi örökség megőrzéséről. Júniustól szeptember elejéig ismét látogatókat fogadnak, akik az egykori kereskedőházban, felújított faházakban vagy történelmi szobákban is eltölthetnek néhány éjszakát.
A szigetre vezető út első állomása a labradori Happy Valley-Goose Bay, ahonnan körülbelül öt és fél órás autózással juthatunk el Mary's Harbourba. Innen hajóval folytathatjuk az utazást, az átkelés nagyjából egy órát vesz igénybe.
A tengeri úton szerencsés esetben bálnákat és jéghegyeket is megpillanthatunk. Battle Harbourban régi temetők, túraösvények és az egykori Marconi-rádióállomás fennmaradt tornyai mesélnek a sziget múltjáról. Robert E. Peary 1909-ben innen továbbította az Északi-sark eléréséről szóló részletes beszámolóját is, bár máig vitatott, hogy valóban ő jutott-e el oda elsőként.
A szigeten a megszokott hétköznapi zajoktól is könnyen elszakadhatunk. Mobiltelefonos térerő nincs, Wi-Fi pedig kizárólag a közös helyiségben érhető el. A szállásokon vészhelyzet esetére adóvevőket biztosítanak. Így a telefonozás helyett inkább a tenger hullámzását, a szelet és a madarak hangját hallgathatjuk, miközben néhány napra teljesen kiszakadhatunk a mindennapi rohanásból.
Olvasd ezt is!


