Az ok, amiért sütő nélkül alakítják ki az összes japán konyhát

A japán nagyvárosok lakásai gyakran kisebbek az európai otthonoknál, ezért a konyhában minden négyzetcentiméter számít. Egy nagyméretű sütő sok helyet foglalna, miközben a legtöbb háztartás ritkán használná. A feladatát gyakran egy kompakt, többfunkciós készülék veszi át, amely melegítésre, grillezésre és sütésre is alkalmas.

A helyhiány azonban csak az egyik magyarázat. A japán otthoni főzés hagyományosan jóval kevésbé épül sütőben készülő fogásokra. A párolás, a főzés, a grillezés és az olajban sütés sokkal gyakoribb, ezért a konyhai eszközök is ezekhez a technikákhoz igazodtak. Sok főzőlap alatt például keskeny, kihúzható grillrekesz található, amelyet eredetileg hal sütésére terveztek. Zöldséget, húst vagy pirítóst is készíthetnek benne.

A rizs évszázadok óta alapélelmiszer, a hagyományos étkezések szerkezete pedig ma is köré épül. Az icsidzsú szanszai, vagyis az „egy leves, három fogás” elve szerint a rizs mellé egy leves, egy főétel és két kisebb köret kerül. A hal, a hús, a savanyúságok és a zöldséges fogások mind ezt egészítik ki.

Ez magyarázza azt is a Hamu és Gyémánt szerint, miért találunk annyi apró edényt a japán konyhákban. A rizs, a leves, a hal és a köretek rendszerint külön tálban kerülnek az asztalra. Az étkezés ráadásul gyakran közösségi élmény: a nabe egy közös edényben készül, a jakiniku húsait az asztalnál sütik meg, a takojakit pedig sokszor együtt formázzák.