2026-01-25
Évszázadokig a legszegényebbek levese volt, ma már Európa-szerte imádják
Ma már elegáns bisztrók étlapján találkozunk vele: sűrű alaplé, pirított kenyér, olvadó sajt. A hagymaleves azonban messze nem mindig volt gasztronómiai státuszszimbólum. A 17–18. században egészen mást jelentett: olcsó, egyszerű, mégis létfontosságú ételt, amely a hosszú és kegyetlen teleken szó szerint életben tartotta az embereket.
Évszázadokkal ezelőtt a tél nemcsak hideget hozott, hanem elszigeteltséget is. Hónapokra megszűnt a kereskedelem, nem volt piac, bolt vagy gyors segítség. Ami elfogyott, azt nem lehetett pótolni. Az egész év munkája arról szólt, hogy legyen elég tartalék: gabona, gyökérzöldség, szárított fűszerek, sajtok.
Olcsó volt, könnyen termett, jól tárolható maradt, és azonnal ízt adott az ételnek. Nem véletlen, hogy egymástól függetlenül szinte minden kultúrában főztek belőle levest – már a római korban is ismerték. A hagymalevest azonban végül a franciák emelték rangra, és máig hozzájuk kötjük leginkább.
Egy 1809-es feljegyzés szerint a szegényebb háztartások téli konyhájában gyakran a hagyma volt az egyetlen karakteres alapanyag. A korabeli szakácskönyvek „szegényes levesként” emlegették: víz, vaj, hagyma és egy darab kenyér – semmi több.
(Forrás)
