2026-05-29
Fura színe ellenére imádnivaló: ez a német konyha legfurcsább fogása
A német konyhának vannak ételei, amelyek első pillantásra nem szépségükkel hódítanak. A labskaus pontosan ilyen: rózsaszínes, sűrű, pépes fogás, amely húsból, céklából, burgonyából és hagymából készül, Észak-Németországban pedig gyakran hallal, savanyúsággal és tükörtojással kerül az asztalra. Aki ismeri, többnyire határozottan viszonyul hozzá: vagy nosztalgikus kedvencnek tartja, vagy inkább messziről elkerüli.
A labskaus története a kikötők és hosszú tengeri utak világához vezet vissza. Eredetileg praktikus matrózételként született, amikor a fedélzeten olyan alapanyagokra volt szükség, amelyek jól tárolhatók, laktatók és kevés munkával elkészíthetők. A sózott hús, a burgonya, a hagyma és a cékla együttese igazi energiabomba.
Az állaga sem véletlen. A hosszú hajóutakon sok tengerész szenvedett skorbuttól, a C-vitamin-hiány okozta betegségtől, amely súlyos esetben fogvesztéssel is járhatott.
Az egyik magyarázat alnémet eredetet feltételez: a „Lappen” húsdarabra, a „Kaus” pedig tálra vagy edényre utalhat. Mások angol kapcsolatot sejtenek mögötte, és a „lob’s course” kifejezéssel hozzák összefüggésbe, amely egyszerű, matrózoknak szánt ételt jelölhetett.
A labskaus hírnevét főként a külseje alakította. A hagyományos változatban az alapanyagokat gyakran teljesen simára dolgozzák, így az étel rózsaszínes masszaként jelenik meg a tányéron. Észak-Németországban mégis kultikus fogásnak számít: sokaknak a kikötők, az Északi-tenger szigetei és a régi hajósélet jut róla eszébe, írja a Hamu és Gyémánt.
Olvasd ezt is!
